A komáromi képzőművész család tagja, Szilva Emőke szobrász‑ és éremművész, keramikus nevével az utóbbi időben egyre többször találkozhattunk. Decemberben avatták fel az általa készített impozáns Jókai‑reliefet az íróról elnevezett utcában, míg az Európa udvarban évek óta látható a Mátyás királyt ábrázoló szobra, a napokban pedig nagy érdeklődés mellett nyílt meg a komáromi Platz Galériában Voyage című tűzzománc‑kiállítása, amely március 13‑ig látogatható.

A tárlaton a felsorakoztatott műveket a legjelentősebb magyarországi és csehországi zománcgyárakban égették ki. „Szilva Emőke, aki a Prágai Képzőművészeti Akadémián figurális szobrászat, valamint éremművészet szakon diplomázott, és többek közt tagja a Szlovák Nemzeti Bank emlék- és gyűjtő euróérmék terveit bíráló szakbizottságnak, műalkotásai pedig több közgyűjteményben megtalálhatóak, 1996‑ban kezdett el tűzzománccal foglalkozni, ami az egyik legősibb technika. Már Mezopotámiában és Szíriában is ismerték, és évezredeken át az ötvösművészetben kedvelt díszítőelemként alkalmazták. Miután azonban elkezdték az iparban, a használati tárgyak gyártásánál alkalmazni, elveszítette méltó helyét a képzőművészetben, és csupán az ezredforduló után kapta azt vissza. A zománc fém és üveg tartós összeolvasztásából jön létre, és a két teljesen különböző anyag társítása komoly technikai kihívás a művészeknek, az eredmény azonban örök és végtelenül sokrétű” – mutatott rá a megnyitón Dénes Éva művészettörténész, a kiállítás kurátora.

Kiemelte, hogy a Voyagetűzzománc‑kiállítás, ahogy az a címében is benne van, egy különleges utazásra hív, kifelé az emberi alakból, befelé a lélek felé. A részletektől indulva eljutunk a formák rendszeréig, majd onnan az egész mű világáig. Az apró, a tengeren szinte elvesző Unije sziget tájai egyszerre külső és belső tájként jelennek meg: felfedezhetjük bennük saját lelki lenyomatainkat, az ember jelenlétét a nyomokban, a tenger állandó ritmusát, a kő időtlenségét, az ég közelségét. Ezeken keresztül közelebb kerülünk ahhoz a csendes, belső énhez, amelyben ott rejlik valami örök és kiegyensúlyozott. Az alkotó ezt az élményt erősen stilizált formákkal, térbeli jelekkel és a valóságtól elvonatkoztatott motívumokkal jeleníti meg. A színek is absztrakt szerepet kapnak, hogy a művek belső filozófiája, lírai és érzelmi hatása minél tisztábban érvényesüljön.

A megnyitót a komáromi Hupka Adrián énekes‑gitáros közismert dalokkal keretezte, és még mielőtt a jelenlévők belemerülhettek volna a zománcművész különleges hangulatú alkotásainak világába, Szilva Emőke elérzékenyülve köszönte meg mindenkinek az érdeklődést. JN.