Somogyi Alfréd köztiszteletben álló református lelkész, a Szövetség a Közös Célokért elnöke, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának docense is „feljelentette magát” a Duray Miklós emléktáblájánál tartott megemlékezésen.
Komáromban január 8-án a Duray Miklós emléktáblájánál tartott megemlékezésen a múlt értékeire és a jelen politikai kihívásaira egyaránt reflektáltak a felszólalók. A koszorúzással egybekötött ünnepségen – amelyet a Kárpátia Sport Polgári Társulás, a Felvidéki Értékőrzők és a Szövetség a Közös Célokért szervezett – mindkét szónok párhuzamot vont a Duray Miklós elhallgattatására irányuló hatalmi fellépés, és napjaink politikai gyakorlata között.
Őry Péter, a Magyar Szövetség országos alelnöke beszédében a jelen felől közelített az emlékezéshez: „nézzünk picit a mába, mert újra nagyot fordult az idő kereke. 2025-ben új kapuk nyíltak és új dimenziók jelentek meg.” Őry a hitet mint a félelem leküzdésének módszerét emelte ki – és e gondolat köré építette Duray személyes bátorságának példáját: „Egy jobb, demokratikusabb, az emberi jogok betartásának hitén alapuló társadalomban kell hinni. Ez gyűrte le a félelmet Duray Miklósban, amikor egyetlen csehszlovákiai magyarként aláírta a Charta 77-et…”
Őry megfogalmazása szerint „Alázatosan jelentjük mindenkinek: megfogadtuk, e szerint cselekszünk. Nem félünk, akkor amikor újra el kell mondani: a kollektív bűnösség rendszerét a szemétdombra kívánjuk. Nem félünk, akkor sem, ha erről épp rendeletet és törvényt hoznak… Nem félünk nevünket adni, ha petíció indul az ügyben.”
Somogyi Alfréd, a Szövetség a Közös Célokért elnöke élesebb, konfrontatívabb hangot ütött meg. Beszédében a második világháború utáni jogrend tabuiról és a Beneš-dekrétumok máig ható következményeiről beszélt, majd élesen bírálta a 2025. december 11-én módosított Büntetőtörvénykönyv 417f paragrafusát. Somogyi idézte a jogszabály szövegét: „Aki nyilvánosan tagadja vagy megkérdőjelezi a második világháború utáni békés rendet…, hat hónapos szabadságvesztéssel büntetendő. Ezt követően el is követte a Szlovákiában december óta immár jogerősen létező abszurd bűncselekményt, a „dekrétumtagadást”. Így fogalmazott: „Amennyiben a „második világháború utáni békés rend” alatt azokat a törvényeket is értik, amelyek Edvard Beneš elnök dekrétumainak szó szerinti átírásai, amelyeket – idén lesz 80 éve, hogy – 1946. március 28-án a csehszlovák törvényhozás visszamenőleges hatállyal törvényerőre emelt, akkor azok közül a magyarokat és németeket megkülönböztető 13 jogszabály létjogosultságát én nyilvánosan tagadom, és hatályosságának értelmét megkérdőjelezem. Ha ezzel a kijelentésemmel aláástam a Szlovák Köztársaság szuverenitását, megingattam az államiság tekintélyét, azt nagyon sajnálom.”
Somogyi történelmi példákkal támasztotta alá állítását: felidézte Esterházy János és Duray Miklós sorsát, az államhatalom „erőből, izomból” való reagálását – s arra figyelmeztetett, hogy a mostani jogszabály e gyakorlat folytatásának tekinthető. „Ez az elfogadott, ominózus jogszabály nemcsak a beneši időkkel való kontinuitást üzeni nekünk, hanem megerősíti azt a történelmi gyakorlatot is, hogy a szlovák állam izomból válaszol a felvidéki magyaroknak” – hangzott el.
“Kivárjuk a folytatást és addig kérünk egy kávét! Ha jól alakulnak a dolgok, akkor a kávézóban, ha meg nem jól alakulnak a dolgok, akkor vigyünk majd egymásnak egy jó feketét a beszélőre!” – zárta beszédét. A megemlékezés lezárásaként a jelenlevő szervezetek elhelyezték az emlékezés koszorúit, és elénekelték a Himnuszt. (kl)
Megjelent a Delta 2025/3 számában.
