A Selye János Gimnázium egyik földszinti tantermét nevezték el Szénássy Zoltánról, a kivételes elhivatottsággal oktató tanárról, helytörténészről és íróról, aki harminc éven át tanított az intézményben. A család támogatásával felújított tantermet október 10-én, születésének századik évfordulóján avatták fel. Másnap pedig emléktábla került a Kultúrpalota falára.
„Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat” – idézte a Zsoltárok könyvét Farkas Adrianna tanárnő köszöntőjében, kiemelve, hogy e gondolat illik leginkább Szénássy megtartó hitéhez, szelídségéhez és biztos értékrendjéhez. Andruskó Imre igazgató egy személyes emléken keresztül idézte fel a legendás tanár alakját. „1983–87 között voltam az iskola diákja, földrajzra és történelemre tanított minket. Nagyon szerettem őt, a mai napig őrzöm a pálcáját, amit, ha felemelt, mindenki tudta, mi a dolga, anélkül, hogy valaha is felemelte volna a hangját. Harmadikban egy irodalmi-történelmi versenyre vitt minket a szenci kerületi versenyre. Ketten lekéstük a buszt, stoppal értünk oda. Tanár úr csak annyit mondott: ’fiúk, ha nem nyertek, nagy baj lesz’. Megnyertük. Ő pedig nem árulta el senkinek. Nemcsak tanított, emberségből is példát mutatott” – hangsúlyozta az igazgató.
A Pro Urbe-díjas Szénássy Zoltán 2009-ben Pro Probitate Helytállásért díjat kapott, 2012-ben pedig Orbán Viktor miniszterelnök posztumusz Külhoni Magyarságért díjjal tüntette ki. Ízig-vérig lokálpatrióta volt, ő kezdeményezte 1989-ben a Klapka-szobor visszahelyezését eredeti helyére, és – mint Keszegh Margit, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke elmondta – 2000-ben az egyesület újraalapítását is. Emberi nagyságáról sokat elárul, hogy nem volt hajlandó reszlovakizálni, ezért a háború után nem taníthatott, éveken át segédmunkásként dolgozott építkezéseken és a komáromi hajógyárban.
Keszegh Béla polgármester kiemelte: fontos, hogy a fiatalok is megértsék, miért lett Szénássy Zoltán már életében legendás tanár. „A mai mesterséges intelligencia korában ő a természetes intelligenciát jelentette, és sokkal jobb volt, mint a ChatGPT, mert nem tévedett. Értéket és értékrendet képviselt, amikor komoly megpróbáltatások érték az embereket. A tanár úr gyámja volt az emberi sorsoknak.” Majd elmesélte, hogy édesanyja a tanyavilágból került gimnáziumba, Szénássy osztályába. Ő biztatta, menjen egyetemre, ott ismerkedett meg későbbi férjével. „Ha ő nincs, én sem állnék itt. Sok jeles személyiség köszönheti neki indulását” – mondta.
Lánya, Ildikó szívmelengető családi történeteken keresztül engedett betekintést abba, milyen volt a tanár úr apaként és férjként. Megtudhattuk gondos, odafigyelő, de szigorú is volt, s fontosnak tartotta, hogy gyermekeit magyarságra, emberségre és szülővárosuk szeretetére nevelje. „Amikor sportközvetítéseken megszólalt a himnusz – ami számára szent dolog volt –, mindig elérzékenyült. Felállt, kihúzta magát, és könnyes szemmel énekelte.”
Másnap a család, valamint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület kezdeményezésére a Kultúrpalota falán elhelyezett emléktábla leleplezésére került sor. A kultúrműsor, valamint a Szénássy Zoltánt méltató beszédek után lánya, Barta Ildikó és fia, Szénássy Zoltán, valamint Keszegh Margit és Keszegh Béla együtt leplezte le az emléktáblát, amelyet Barta Péter szobrászművész és Ryšavý Boldizsár kőfaragó készített. JN.
