Március 5-én szállították Komáromból Budapestre, majd onnan Párizsba a Duna Menti Múzeum gyűjteményének egyik legértékesebb darabját, Ferenczy Károly Vörös fal című festményét. A műalkotás április és szeptember között a patinás Petit Palaisban lesz látható egy nagyszabású Ferenczy-tárlat részeként, képviselve a komáromi intézményt a nemzetközi művészeti színtéren.
„A kép 1975-ben került a múzeum birtokába, Pöstyénből vásárolták meg 10 ezer koronáért. Összehasonlításképpen, abban az időben egy nyitrai háromszobás lakás ára 30 ezer korona körül mozgott. Bár a mű jelenlegi értéke minimum 100 ezer euró, korábban nem tulajdonítottak neki kiemelt jelentőséget, mivel a Ferenczy-képek árai viszonylag széles spektrumban mozognak” – tudtuk meg Szabó Bodó Renátától, a múzeum művészettörténészétől, aki 2025 tavaszán csatlakozott az intézmény szakmai csapatához. A festménynek, mivel a hátoldalán nem szerepelt felirat, Farkas Veronika 1975-ben a „Napsütötte délután” munkacímet adta. Ettől kezdve szerényen húzódott meg a múzeum állandó kiállításán. A fordulat 2011-2012-ben következett be, amikor a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású időszaki tárlatára kikölcsönözték a művet. A budapesti szakemberek akkor azt feltételezték, hogy a kép a híres „Vörös fal” sorozat elveszettnek hitt első darabja.
A szakirodalom korábban négy darab „Vörös fal” képet tartott nyilván. A sorozat különlegessége a „pompeji vörös” szín, amelyhez a művész felesége, Fialka Olga vonzódott itáliai tanulmányútja nyomán, és amilyenre nagybányai házuk udvari falát is festette. A sorozat első darabja Neményi Bertalan zsidó ügyvéd tulajdonában volt, aki, mielőtt Amerikába menekült, jelentős gyűjteményét a Magyar Kereskedelmi Bank széfjében helyezte el. A második világháború során az orosz csapatok kirabolták az intézményt és a képet hadizsákmányként magukkal vitték. A képet a szakma azóta lappangó műként tartja számon. A sorozat második darabjának holléte szintén ismeretlen, míg a harmadik és negyedik változat magántulajdonban van.
Szabó Bodó Renáta a párizsi kiállítás előkészítése során kezdte el mélyrehatóbban kutatni a kép történetét. Bár a magyarországi intézmények továbbra is „Vörös fal I.”-ként hivatkoztak rá, a kutató egy 1910-es Vasárnapi Újságban megtalálta az eredeti első változat reprodukcióját. Ekkor döbbent rá, hogy a komáromi festmény valójában a sorozat eddig ismeretlen, ötödik darabja, amelyről a szakma korábban nem tudott. A mű különlegessége, hogy három személy szerepel rajta, és a szakember véleménye szerint ez a széria legszebb darabja. Egy ennyire kutatott és feldolgozott életmű esetében rendkívül ritka, hogy ismeretlen főmű kerüljön elő, ezért Szabó Bodó Renáta a közeljövőben szaklapokban is publikálni szeretné a jelentős a felfedezést.
A kutatás során az is tisztázódott, hogyan kerülhetett a kép Pőstyénbe. Ferenczy Károly, akinek életműve szinte egybeforrt a Nagybánya-fogalommal, az impresszionizmus és posztimpresszionizmus hazai változatának megteremtésével,1914 és 1916 között a fürdővárosban kezeltette krónikus betegségét. Az 1975-ös adásvételi szerződésben szereplő lakcím alapján feltételezhető, hogy a festmény egy polgári családnál, valószínűleg a művész egyik kezelőorvosánál volt, akinek hálából ajándékozhatta, és az örökösöktől került később a közgyűjteménybe. Jelenleg ez az egyetlen Ferenczy-kép Szlovákiában, amely közgyűjteményben található. Hushegyi János, a Duna Menti Múzeum igazgatója elmondta, a digitalizáció és az internetes információcsere ma már nagyban segíti az ilyen beazonosításokat és a nemzetközi együttműködéseket. Az intézmény 1300 darabos képzőművészeti gyűjteménye még számos egyedi történetet rejthet. Az igazgató szerint nem szabad alábecsülni a vidéki múzeumokat, hiszen a párizsi szereplés is igazolja: egy szlovákiai magyarlakta vidéken lévő intézmény is őrizhet komoly jelentőségű műtárgyat.
Janković Nóra
