Az adventi időszakban számtalan programlehetőség közül válogathatunk Komáromban, ám a december 16‑ig látható Bacskai című kiállításra mindenképpen érdemes időt szánni. A SINE METU Egyesület, és a MAMSZE – Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete közös szervezésében létrejött tárlat a komáromi Limes Galériában kapott otthont, és Bacskai Béla festőművész születésének 90., halálának 45. évfordulóját lezáró emlékév méltó záróakkordja. 

A megnyitón Dénes Éva művészettörténész, a kiállítás kurátora méltatta a műveket és alkotójukat. Hangsúlyozta, Bacskai, aki festőművészi képzettségét a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán monumentális festészet szakán szerezte, ugyanolyan elkötelezettséggel fordult az ipari környezet és a munkások ábrázolása felé, mint a tájképekhez. „Minden pátosz nélkül tárja elénk a füleki öntöde, a zománcoló műhely, a losonci Poľana textilgyár és a gépgyár világát” – mondta. Az olajfestményeken felélednek a fonoda, a mosoda és a kártoló gazdag színei, éles kontrasztban a szürke és földbarna árnyalatokkal. Lenyűgöző, ahogy Bacskai a fénnyel bánik, a fény sohasem közvetlen és éles, inkább szórt, foltokban sejtetett, és így foglalja egységbe a képi ábrázolást. Kiemelte, hogy a művek a harminc évvel a nagy világégés utáni emberi létet tükrözik, hősök nélkül, idealizálás nélkül. Bacskai maga fogalmazta meg: „A munka nem mindig szép, de mindig szükséges. Néha monoton, néha nyűg. De ha ott vagy benne igazán, akkor: Teremtés. A művészet pedig ott kezdődik, ahol a munka és az őszinteség összeér.” 

Az 1976–1980 között készült ipari témájú alkotásokat tájábrázolások válogatása egészíti ki, hangsúlyozva a festő csendes monumentalitás iránti érzékét és az ember iránti mély, belső alázatot, jelenjen meg az ember akár munka közben, akár mint apró figura a tájban. Dénes Éva kiemelte, Bacskai egyedi életműve kétségtelenül kiemelkedő helyet foglal el a szlovákiai magyar képzőművészetben. 

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy Bacskai életművének „újrafelfedezése” most veszi kezdetét, és a jövő év elején megjelenő monográfia teszi majd teljessé a folyamatot. Felidézte, hogy a festő utoljára 1985-ben mutatkozott be nagyobb önálló kiállítással Komáromban. Szólt azokról a kritikákról is, amelyek provincializmussal illették a művészt, amiért pályája során nem hagyta el szűkebb régióját. Bacskai válasza erre egyértelmű volt: „ez a hely az igazi európai festészet”, hiszen a gömöri, és nógrádi emberek éppúgy méltók a művészi megörökítésre, mint a nyugati mesterek témái. A politikus beszélt a 20. század felvidéki történelmi traumáiról is, amelyek erősítették a festő belső befelé fordulását és szülőföldjéhez való ragaszkodását. Ez azonban nem szűkítette, hanem kitágította látásmódját, festészete egyszerre helyi és egyetemes, és metaforikus.

A megnyitó végén Orosz Örs, a Sine Metu elnöke köszönte meg mindazoknak a munkáját, akik hozzájárultak a Bacskai‑életmű feldolgozásához, és a készülő kötethez. Külön kiemelte Sedmák Lászlót, akinek több mint ezer darabos magángyűjteménye nemcsak digitalizálásra került, hanem a kiállítás anyagának döntő részét is adja. A tárlat kisebb hányada Orosz Örs, és Perse község gyűjteményéből érkezett.

A Limes Galéria Dúdor István termében pedig Csótó László emlékkiállítás várja a látogatókat, ugyancsak december 16-ig. JN