Fiatalok, középkorúak és idősek is nagy számban vettek részt Szabó Csekei Tímea művészettörténész Jókai nyomában Ekelen című, vetítéssel egybekötött előadásán, amely a helyi Csemadok szervezésében, az Ekelért Jótékonysági Alap támogatásával valósult meg.

A program virtuális komáromi Jókai-sétával indult, így a jelenlévők sok érdekes történetet hallhattak Jókai Mór szülőházáról, majd életének arról a szakaszáról, amelyet a mai Határőr és Jókai utca határán álló házukban töltött. Ennek alapjainak lerakásához édesapja, Jókay József ügyvéd és árvagyám elvitte magával a kis Móricot, hogy szimbolikus kalapácsütéssel kivegye a részét az alapok lerakásából. Természetesen nem maradt ki az a közelmúltban szépen felújított ekeli Jókay-kúria sem, amelynek falára 1996-ban helyeztek emléktáblát. 

Jókai Mór bátyja, Károly, aki ügyvédként és árvagyámként tevékenykedett, ekeli születésű feleségével, Csontos Klárával házasságkötésük után ugyan Komáromban rendezkedett be, de a szabadságharc idején megjelent újságcikkei miatt megfosztották hivatalától, és az akkor már betegeskedő apósa ekeli birtokára vonult vissza. A korabeli sajtóhírek és a családi levelezések szerint Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Róza többször is meglátogatták őket. Miután 1861-ben Károlyt kinevezték szolgabírónak, az ekeli birtokot bérbe adták, és a család visszaköltözött Komáromba.

A fivérek nagyon jó és szeretetteljes viszonyban álltak egymással, amiben valószínűleg az is közrejátszott, hogy rendkívül hasonló volt az érdeklődési körük, rajongásuk a kertészet és a természet iránt, és mindketten örökölték édesapjuk kiváló humorát. A családtagok jó viszonyát mutatja az is, hogy a komáromi Duna Menti Múzeum állandó Jókai-kiállításán látható litográfiákat az író úgy dedikálta, hogy „Károly bátyámnak szeretettel Jókai Mór”, míg Laborfalvi Róza a saját portréját sógornőjének „Jókay Károlynénak nagy szeretettel Jókai Mórné”.

A jelenlévők, akik mindannyian büszkék arra, hogy községük múltja egybefonódik a nagy magyar mesemondó nevével, nagy érdeklődéssel hallgatták Károly és felesége életéhez kötődő adatokat, történeteket és anekdotákat. Károlyéknak hat gyermekük született, akik Ekelen voltak anyakönyvezve, közülük négyen érték meg a felnőttkort. A művészettörténész érdekességként megemlítette, hogy Jolán lányukat hét éves korában Jókai Mór és Laborfalvi Róza vette magához, és ők nevelték Pesten. 

Családi boldogságuk azonban tragédiával ért véget. 1882 májusában a város és a család is nagy izgalommal készült Jókai Mór látogatására. A városatyák és a polgárok ünnepi programot szerveztek, virágokkal feldíszített hintót és díszruhába öltözött szekeresgazdákat rendeltek. A család is lelkesen készült, sütöttek-főztek a jeles alkalomra. Az örömteli készülődést azonban egy pillanat alatt beárnyékolta a szerencsétlenség, ugyanis Csontos Klárának ruhája egy kipattanó szikrától lángra kapott. A súlyos égési sérüléseket szenvedett asszony néhány nappal később elhunyt. Jókai Mór és a városatyák az ünnepségeket a szeretett sógornő halála miatt lemondták. 

Károly nem bírta elviselni felesége elvesztésével járó magányt, és élete hátralévő részét lányainál, nővérénél felváltva töltötte. Halála úgy megviselte Móricot, hogy ágynak dőlt, így nem tudott részt venni a temetésén. Az által küldött koszorú szalagján ez a felirat állt: „Szeretett és felejthetetlen bátyámnak: Móric és Bella.”

A művészettörténész kiemelte, hogy amikor Jókai Mór kocsist keresett magának, testvérét kérte meg, ajánljon neki valakit. Ő az ekeli Szabó Ferencet ajánlotta, akinek Harmos Károly által 1924-ben készített portréja a múzeum Jókai-kiállításán látható. Az egykori kocsis haláláról az 1930-as Komáromi Lapok is beszámolt.

A jelenlévők az előadás után számos kérdést tettek fel a művészettörténésznek a testvérek kapcsolatáról, életéről és leszármazottjaikról. Szabó Csekei Tímea búcsúzáskor megjegyezte, még sok mindent szeretne Ekelen felkutatni, ezért biztosan visszatér. JN.