A Komáromi Jókai Színház decemberi bemutatója nem egyszerűen új előadás a repertoárban, hanem egy kísérleti koncertszínházi vállalkozás, amely már az indulásakor kilógott a megszokott keretek közül. A Szívritmuszavart Matusek Attila színművész Miklós László dramaturggal együttműködve írta, és teljes egészében házon belül készült, ami a kőszínházak világában ritkább, mint egy pontosan érkező vonat a reggeli csúcsban.
A produkció különlegessége azonban nem merül ki a koncepcióban, a szereplők és a zenei világ is erős pillére a darabnak. Hostomsky Fanny (akit Aszpikpatkány dalszerző-énekesnőként is ismerhet a közönség), Béhr Márton és Szabó Viktor színművészek már többször bizonyították, hogy zenészként is megállnák a helyüket a világot jelentő deszkákon, vendégként pedig Kalocsányi Gábor színművész is csatlakozott még hozzájuk.
Az előadás egy punk-rock koncert részletével indul, és a néző úgy érezheti, mintha felszállna egy „zenevonatra”, amely robog, mint a híres japán Shinkansen, de aztán hamar kiderül, hogy mifelénk a sínek ezt a tempót nem teszik lehetővé. De sebaj, a MÁV-val is élmény utazni, legalább több idő jut a szemlélődésre, az új tájak felfedezésére vagy a már ismertek újraértelmezésére. Néha beletörődünk, hogy megállunk, várjuk a szembejövő szerelvényt, hogy utána még nagyobb lendülettel indulhassunk tovább. A lendületet legtöbbször a dalok adják, izgalmas, sokszínű repertoár hangzik el: Måneskin, Amanda Lear, Carson Coma, Radiohead és még sorolhatnánk, amelyek nemcsak remekül illeszkednek a szöveghez, hanem előre is viszik a történetet.
A drámai jelenetek kiindulópontja akár súlyos is lehetne, ám ezt a finom, nem tolakodó, nem harsány humor oldja. A történet fókuszában Filoména áll, a narcisztikus „haknisztár” énekesnő, és az ő viszonya a gyerekeihez: Adélhoz és Milóhoz. A két gyermekét egészen másként szereti, másként méri a feléjük áradó érzelmeit. Lányával hideg és elutasító, fiát viszont szinte majomszeretettel láncolja magához.
Mindkét gyermekből zenész lesz, de míg a fiú az anyja kísérőzenekarában próbál bizonyítani – sikertelenül, hiszen nem kap teret, és minden ötletét azonnal lesöprik –, addig Adél saját útját járja. Fiatalkori énjét Hostomsky Fanni alakítja (a darab egyik betétdalát is jegyzi) aki szinte belesimul a szerepbe, eggyé válik vele. Idősebb énjét Szvrcsek Anita játssza, ahogy Filoménát, az anyát is. A két szerepet megformálni megterhelő lehet, hiszen Szvrcsek Anita szinte folyamatosan színpadon van, jelenetről jelenetre kell személyiséget cserélnie, mintha kabátot venne le és fel. Mégis bravúrosan oldja meg. Saját bevallása szerint Filoména szerepe közelebb áll hozzá, mivel nagyobb teret és több lehetőséget ad a színészi eszköztár kibontakoztatására. Erre pedig nagy szükség van ennél a darabnál, ugyanis sok minden nincs kimondva, csupán a színészek játékából derül ki, így minden gesztusnak, mozdulatnak és csendnek jelentése van.
Ahogy „állomástól állomásig” peregnek előttünk a képek, egy-egy megállónál el is veszítünk néhány átmeneti útitársat, akiknek múltjáról és jövőjéről a továbbiakban semmit sem tudunk meg. Ahogy azt sem, miért lett Filoména mérgező anya, milyen transzgenerációs mintákat vagy traumákat hordoz, már ha innét ered személyiségének sötét oldala. A már felnőtt és szalonzenészként befutott Adél magánéletéről sem tudunk meg túl sokat. Ahogy azt is, hogy sikerült-e megtörnie az anyai mintát, csupán egyetlen mondatból – pontosabban egy szóból, amelyet Szvrcsek Anita elképesztő tartalommal tölt meg – tudhatjuk meg.
A több idősíkon játszódó előadás további szerepeiben Bencsík Stefániát, Szebellai Dánielt, Skronka Tibort, Holocsy Krisztinát, Matusek Attilát és Nagy Lászlót is láthatjuk, akik valamennyien hozzátettek valamit ehhez a sajátos, zene által átszőtt világhoz. Velük együtt futott be vonatunk az állomásra, és még bőröndjeink sem lettek nehezebbek olyan gondolatoktól, kérdésektől, amelyeket napokig cipelnünk kellene. Jó utunk volt. Lelkesen integetünk, tapsolunk, mert jól szórakoztunk, kellemesen kikapcsolódtunk és feltöltődtünk, a színészek kiváló alakítása pedig ismét megerősített minket abban, hogy a Komáromi Jókai Színház előadásaira érdemes jegyet váltani. JN.
