Meghitt esemény volt a Hetényi János Alapiskola és Óvoda 70 éves jubileumi ünnepsége , amelyen a szülők és pedagógusok mellett az intézmény diákjai is ott voltak, akik Ekelen kívül Megyercsről, Nagykesziről és Keszegfalváról járnak be nap mint nap.

A rendezvényt Ódor Anikó igazgatónő ünnepi beszéde nyitotta meg, aki szívből szólt az intézmény múltjáról és jelenéről. „Hetven év – ez nem csupán kerek szám, hanem egy emberöltőnyi történelem, tele emlékekkel, eredményekkel, küzdelmekkel és sikerekkel. Ez az iskola nem egyszerűen egy épület Ekel szívében – ez az iskola a közösségünk szíve. Itt tanultak meg olvasni, írni, gondolkodni és álmodni azok, akik ma már szülőként vagy nagyszülőként ülnek itt közöttünk” – ezek a gondolatokat már Csernyánszky Mónika polgármester fogalmazta meg. Az ünnepségen felszólalt továbbá Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SZMPSZ) országos elnöke, valamint Kulcsár Nándor, az iskola egykori diákja, pedagógusa, igazgatója, akik egyaránt szívhez szóló gondolatokkal tisztelegtek a 70 év előtt. A beszédeket követően az SZMPSZ oklevelekkel köszöntötte a jelen lévő nyugdíjas pedagógusokat, az iskola pedig emlékplakettel ajándékozta meg őket. Az intézmény szintén kapott emléklapot a pedagógusszövetségtől a polgármestertől.

Arról, hogy milyen érzés „ekeli diáknak lenni” két generáció képviseletében hallhattak beszámolót a vendégek. Mogyoró Zsanett, 9. osztályos tanuló büszkén osztotta meg élményeit, míg Czita Edit – egykori diák és pedagógus – személyes történeteivel idézte fel az iskola múltját. Az ünnepi műsorban az óvodások népi játékokat mutattak be, az alsós diákok színdarabot adtak elő, fellépett az énekkar, a felsősök táncoltak, szavaltak. A program egyik fénypontja Kiss Tamás, hetedik osztályos tanuló néptánca volt.

A kultúrházban lezárt ünnepi pillanatok után az iskolaudvaron koszorúzták meg Hetényi János, ekeli református lelkész és tudós, a 19. század elismert személyiségének emlékoszlopát, akinek nevét 2003-tól viseli az intézmény. Az épületbe lépve a vendégek időutazáson vehettek részt: régi tablók, iskolai relikviák és fizikai kísérletek idézték fel a tanítás és tanulás örömét. A nap végén kötetlen beszélgetés és állófogadás teremtett alkalmat a találkozásra és nosztalgiázásra.

JN.