„A Babetta nem csupán egy moped, a Babetta egy ikon. De ahogyan a Vespa világikonná válásához kellett Audrey Hepburn és a Római vakáció, úgy a Babetta ikonná válásához Görbe Nóra és a Linda című filmsorozat” – hangzott el a gútai városi hivatal előcsarnokában annak a kiállításnak a megnyitóján, ahol augusztus 22-ig igazán különleges darabokat tekinthettek meg a látogatók – köztük Linda robogóját, rajta a színésznő aláírásával.

És persze ne feledkezzünk meg a Csuja Imre által megformált Csokiról sem, az Üvegtigrisből, a mára klasszikussá vált mondatával: „Anyámmal élek, Babettával járok, macskám van. S ne legyek kemény? Ízirájder, öcsém!” Mindezeket Peczár Károly hivatalvezető-helyettes, a kiállítás kurátora idézte fel a megnyitón szép számban megjelent érdeklődőt köszöntve.

A kiállítás anyagának nagy részét a Besztercebányáról származó, Gútán élő Igor Banič gyűjteményének darabjai alkotják.

A város jelképévé vált

Halász Béla polgármester a Babettát Gúta fontos jelképének nevezte, amely felhelyezte a várost a világ ipari térképére. Hiszen a környező országokon kívül olyan távoli országokba is eljutott, mint az Egyesült Államok, Argentína, Egyiptom, Törökország vagy éppen a Dél-afrikai Köztársaság. Nemcsak gazdaságilag lendítette fel a várost a hetvenes-nyolcvanas években, hanem közösséget is teremtett. Fénykorában naponta 220-240 motorkerékpárt gyártottak itt, és több mint 1200 embernek adott munkát. „Sajnos a 90-es évek privatizálása és egyéb gazdasági machinációk következtében megszűnt a gyár, de szívünkben továbbra is él” – mondta Halász Béla, aki elárulta, óriási öröm volt számára, amikor 15 évesen megszerezte jogosítványát kismotorra és felülhetett első Babettájára. „Az a legenda járta, hogy a gyárból sok alkatrész ’kivándorolt’, amit otthon összeszeretlek az ügyes kezű emberek, így lett mindenkinek Babettája a városban. Lehet, hogy van is benne egy kis igazság” – sütötte el a poént a polgármester.

Félmillió Babetta Gútáról

Ladislav Banás, a gyár egykori műszaki igazgatója személyes élményein keresztül idézte fel a gyár fénykorát, néhány adattal is szolgálva. Vágbesztercén, ahol kifejlesztették és Gútán, ahová a gyártását 70-ben áthelyezték, összesen 846 303 darab Babetta készült. Ebből 367 851 volt az M207-es, és 478 452 az M210/125-ös modell. Gútán több mint félmillió Babettát gyártottak. Az egykori Csehszlovákia mellett Magyarország számított az egyik legnagyobb felvásárlónak, ide összesen 185 ezer darabot exportáltak. Bár már 26 éve megszűnt gyártása, a Babetták még mindig láthatók az utakon, ami Banás szerint minőségéről és egyszerűségéről tanúskodik. „Mára rajongói klubok alakultak, versenyeket rendeznek, egyre nagyobb méreteket ölt a gyűjtői mozgalom, a legutolsó típusok, mint a Sting, Hooper, MX Cross vagy Tina, valódi ’őrületet’ váltanak ki a gyűjtőkből. Ez egyszerre örömteli számomra, másrészt szomorú vagyok, hiszen egykor éppen az érdeklődés hiányában csökkent folyamatosan a termelés” – mutatott rá az egykori igazgató.

A mostani kiállítás ugyanakkor egy nagyobb terv előhírnöke, Halász Béla elmondta, céljuk egy állandó múzeumi tárlat létrehozása, ahol a mopedeken kívül a Babetta történtét, a gyárhoz kötődő emlékeket is bemutatnak majd.

Szabadság, szenvedély, szerelés

A kiállítás megnyitóját egy babettás felvonulás előzte meg, több mint félszáz résztvevővel, élén Halász Béla polgármesterrel és

Kárpáty Ernő alpolgármesterrel. „Egyértelműen a szabadságot jelképezi számomra a Babetta, annak idején még sisakot sem kellett viselnünk, elég volt egy szemüveget felvenni a bogarak ellen. Nagyon sok fiatal osztozott ebben az érzésben” – mondta Halász Béla. És osztozik ma is, hiszen a felvonulók között sok fiatalt is látni lehetett. Köztük volt a három barát, Csinger Adrián, Kosztolányi Kristóf és Rifflik Roland, akik 16-17 évesen a Babetta szerelmesei; kötődésük szülőkön, nagyszülőkön, illetve barátokon keresztül alakult ki. „Szabadság, szenvedély és szerelés – ezt jelenti számomra, mert ugye, szerelni is mindig kell. Kiskoromtól életem része, otthon, a kertben már ötévesen vezettem Babettát” – mondta Adrián, akinek édesapja a nagymegyeri gyárban dolgozott, ahol a motorok készültek. Kristóf pedig elárulja, hogy nem csupán a környéket járja be Babettával, de a Balatonra is leruccant már vele.

A konvojban – egyentrikóban feltűntek a Délvidéki Babettások is, akik Szeged mellől érkeztek. „Számunkra mindez a barátságok építéséről, a közös élményekről, bulizásról szól. A Balatonkerülő Babetta Túrán ismerkedtünk meg felvidéki babettásokkal, tőlük hallottunk erről az eseményről és nagyon szívesen jöttünk – mondta Apró László, a csapat vezetője. – A Babetta fiatalságunkat idézi, igaz, akkor többet szereltük, mint mentünk vele. Néhány éve  aztán gyűjtőszenvedélybe, szinte már megszállottságba fordult a babettázás, csinosítgatjuk, tuningoljuk, komfortosabbá tesszük, hiszen nemcsak városi közlekedésre használjuk, ahogyan azt eredetileg tervezték, hanem sok-sok kilométert megteszünk vele. Igaz, idő hiányában idefelé utánfutóval hoztuk a motorokat, de hazafelé már ’lábon’ megyünk velük.”

vkm

(Cikkünk a Delta múlt heti számában jelent meg.)