Az Egressy Béni Városi Művelődési Központ közelmúltban megújult fogadóterében november 21-ig egy különleges, szinte családi vállalkozásként született „Tales of the Sea” (A tenger meséi) tárlat látható. A látványos kiállítás a kalandok világába invitálja a látogatót, középpontjában idősebb Hanusz Zoltán áll, aki negyven évet töltött tengerészként és kapitányként. Az évek során többször körbehajózta a Földet, miközben számtalan meghökkentő, humoros, olykor szorongató élménnyel gazdagodott, s számos „rejtői” figurával találkozott.
A kiállítást Török Bianka kollázsai alkotják, amelyek hagyományos és számítógépes technikát ötvöznek. A kísérőszövegeket Hanusz Dániel építész, a művésznő férje – és a tengerész kisebbik fia – írta. A tárlat megvalósításában ifjabb Hanusz Zoltán, a VMK kulturális menedzsere játszott kulcsszerepet.
Az első, amit az ember meglát, egy viharvert íróasztal, fölötte óriási tengerészeti térkép, bejelölve rajta az óceánt átszelő hajózási útvonalak. Az asztalon jófajta whisky, régimódi pohár, pipák, hajózási szakkönyvek, tengerésztiszti sapka és távcső – az igazi „tengeri medve” attribútumai. Szemünk előtt megjelenik egy borostás tengerésztiszt, aki napokig nem lát mást maga körül, csak a sima, szinte hívogatóan csillogó kék víztükröt, mintha minden más megszűnt volna, csak a kiszámíthatatlan víz maradt volna. A felszínét a hirtelen jött viharok úgy felkorbácsolják, hogy még az is elmormol egy imát, aki soha nem.
Az óceánokat átszelő teherhajókon az élet ugyanis távolról sem olyan romantikus, mint azt a filmekből gondolnánk. Hónapokig távol a családtól, összezárva ugyanazokkal az emberekkel, team buildingre itt nagyon nincs szükség, és amikor végre valaki hazaér, azonnal, egyszerre nem is tud mindent elmesélni, meg nem is lehet mindent, hanem folyamatosan törnek elő az emlékek, történetek, beépülve a családi anekdoták közé. „Nagyon sok története van édesapánknak, most a kiállításon kilencet ismerhetnek meg a látogatók. Ez egyfajta ízelítő, ugyanis januárban jelenik meg egy könyv az Abacus+ kiadónál, amelyben kétszer ennyi történettel ismerkedhetnek majd meg az olvasók. Mind a kiállításon, mind a könyvben kéz a kézben járnak az illusztrációk a szöveggel, egyforma hangsúlyt kap mindkettő” – mondta Hanusz Dániel, akit rég foglalkoztatott édesapja történeteinek megírása. Az elsőt jó tizenöt évvel ezelőtt vetette papírra. Élménye volt bőven, hiszen nyaranta, amikor pedagógus édesanyjuk szabadságon volt, édesapjuk elvitte magával a családját is „világot látni”. „Gyerekként megfordult a fejemben, hogy majd a nyomdokaiba lépek. Nem így történt, de a hajózás szeretete megmaradt, ahogy Zoliban, a bátyámban is. Ha csak tehetem, vitorlás hajóra szállok, szerencsére Bianka is örömmel tart velem, ha csak teheti. Nyaranta pedig az egész család közösen száll tengerre, ilyenkor jön meg igazán édesapánk mesélő kedve, s idézi fel a számunkra is kedves történeteket” – árulta el Dániel
Az ember végignézi a képeket, végigolvassa a történeteket, mégsem indul el: valami visszahúzza az íróasztalhoz, a mellette sorakozó fehér papírmakett házakhoz, a fehér sirályokhoz, a lehorgonyzott hajóhoz, amelyek mind ugyanazt a békés hangulatot idézik, amit a képek és a tengerésztörténetek nyújtottak. A látogató végül úgy lép ki a kiállításból, hogy egy kicsit maga is részese lett ennek a varázslatos világnak.
JN.
