Hushegyi János muzeológus január 16-án vette át a régóta halmozódó problémákkal küzdő Duna Menti Múzeum irányítását. Bár egy nehéz örökségű intézményt kapott kézhez, a megújulásban komoly szakmai lehetőségeket lát. 

A Szenci Városi Múzeum munkatársát és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeum korábbi muzeológusát arról kérdeztük, milyen állapotban találta a múzeumot, milyen irányba szeretné elmozdítani és hogyan képzeli el az intézmény szakmai és közösségi újraépítését.

Milyen megfontolásból pályázta meg az igazgatói posztot?
– Szeretem a kihívásokat és szakmailag is nagy lehetőséget láttam ebben a pozícióban. 2023-ban, amikor Csütörtöky József bejelentette nyugdíjazását, az ő és kollégáim biztatására egyszer már megpályáztam az állást. Fontos számomra, hogy muzeológusként fejlődjek, ezért amikor Paterka Pál lemondása után ismét kiírták a pályázatot, úgy döntöttem, újra indulok. Szerencsésnek érzem magam, mert több területen is dolgozhattam: voltam műtárgyi raktáros, kurátor, múzeumpedagógus, kulturális menedzser és programszervezéssel is foglalkoztam. Ezek a tapasztalatok segítenek abban, hogy ne csak az intézmény egészének, hanem az egyes részlegek működésének, problémáinak és nehézségeinek megértésében is átfogó képem legyen. Somorján városi képviselőként és a kulturális bizottság tagjaként megtanultam együttműködni a politikai élet képviselőivel is.

Mivel töltötte az első munkanapját?
– Tudtam, hogy több régóta húzódó probléma van az intézményben, ezért az első napot azzal kezdtem, hogy végigbeszéltem ezeket a kollégáimmal. Mindenki elmondta, milyen gondok és hiányosságok érintik az ő területét. Este otthon ezeket összeírtam, és elkezdtem felállítani egy időrendi és fontossági sorrendet, amely mentén majd közösen igyekszünk megoldani a feladatokat.

A vártnál hosszabb a lista?
– A DMM több mint százéves intézmény, és jelenleg öt különböző helyszínen működik, így természetes, hogy mindig akad megoldandó feladat. A gondok egyik fő forrása az volt, hogy a feladatok delegálása nem volt elég átlátható. Új igazgatóként fontosnak tartottam, hogy a kollégák ne káoszban dolgozzanak, hanem legyen egy világos struktúrája és ütemezése a feladatkiosztásnak. A múzeum munkatársai magasan képzett, megbízható szakemberek, csak megfelelő kommunikációra és arra van szükségük, hogy teret kapjanak az észrevételeik, ötleteik megfogalmazására. Az irodám ajtaja mindig nyitva áll előttük.

A Kultúrpalota teljes, 1,8 millió eurós felújítási költségét a Nyitra megyei önkormányzat biztosította, az épületet tavaly hivatalosan is átadták. Mikorra várható az állandó kiállítások megnyitása?
– Az eredeti tervek szerint 2026-ban kellett volna átadni az állandó kiállításokat, de azóta sok minden változott. A korábban elkészült projektdokumentáció több ponton nem felel meg az elvárásoknak, ezért át kell dolgozni. A forgatókönyvet is módosítani kell, majd összeállítani a kiállítás-tervezési programot. Optimális esetben ez 2-3 évet vesz igénybe. A tervezésnél arra is figyelnünk kell, hogy az információs technikai eszközök, amelyek ma már szinte minden múzeumban jelen vannak, gyorsan elavulnak, cseréjük pedig jelentős pluszköltséget jelent. Emellett a gyerekek fejlődésére sincsenek feltétlenül jó hatással. Ezért alaposan át kell gondolnunk, mire használjuk ezeket az eszközöket: mi az, ami erősíti a kiállítást, és mi az, ami inkább elnyomná annak narratíváját.

A múzeum korábbi állandó kiállításait a hetvenes évek elején alakították ki. Hogyan képzeli el az új tárlatok arculatát?
– Ma a trend a letisztult forma a kiállítótermekben. Fontosnak tartom, hogy a főszövegek és a tárgyfeliratok érthetően, világosan, megfelelő mennyiségű információval legyenek megfogalmazva. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hiszen az a cél, hogy az egyszerű látogatót ugyanúgy megszólítsuk, mint a hozzáértőt. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elmúlt ötven évben rengeteg új lelettel, műtárggyal gazdagodott a gyűjteményünk, ezért egyértelműen abba az irányba kell elindulnunk, hogy ezeket is bemutassuk a nagyközönségnek.

Milyen elvek mentén alakítaná az ideiglenes kiállításokat?
– A két földszinti terem továbbra is ideiglenes kiállításoknak ad majd otthont, de szeretnénk, ha ezek olyan tárlatok lennének, amelyek mondanivalójával és üzenetével az intézmény is azonosulni tud. Ha előre tervezünk, nagyobb volumenű kiállításokban is gondolkodhatunk, amelyekre programokat lehet építeni. Ezek finanszírozása azonban komoly kérdés: csak akkor működik jól, ha legalább két-három évre előre tudunk tervezni. A pályázati struktúra sajnos kedvezőtlen irányba változik. Örülnék, ha olyan jelentősebb kiállításokat tudnánk megvalósítani, amelyekhez kísérőprogramokat is kapcsolhatunk. Ebben nagy segítség Szabó Bodó Renáta művészettörténész szakértelme. Ráadásul az Művészeti Támogatási Alap csökkentette a restaurálási programok támogatását, pedig az előző időszakban ennek köszönhetően öt, a múzeum tulajdonában lévő műtárgy újulhatott meg. Kiállítások szervezésére is már csak kettőre lehet támogatást igényelni. A tavaszi Tallós Procházka István-kiállításunkra viszont a KultMinornál nyertünk támogatást, aminek nagyon örülünk. Ezért is tartom fontosnak, hogy a megyei választásokon támogassuk a Magyar Szövetség indulóit, ugyanis ha nem lesz magyar képviselet a megyei döntéshozatalban, a magyarlakta régiók – és velük együtt a kultúra – még hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek. 

Hogyan szeretné növelni a múzeum látogatottságát?
– Sok múzeum hibája, hogy a megnyitóra rengeteg energiát fordítanak, de arra már kevésbé, hogyan lehet hosszú távon bevonzani a látogatókat. Ezért tartom kiemelten fontosnak a múzeumpedagógiát, amely nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtt korosztályoknak és családoknak is kínál programokat. Át kell gondolnunk a nyitva tartást is, hogy látogatóbarátabb legyen. A Zichy-palotában működő részlegünk az elmúlt évben rendkívül sikeres volt: a Jókai-emlékévhez kapcsolódó időszaki, valamint a mellette látható állandó kiállítást négyezren tekintették meg. A közösségi médiában is tudatosabb kommunikációt indítottunk, hogy láthatóbbak legyünk, és közelebb vigyük a múzeum mindennapjait az érdeklődőkhöz.

Sikerült megoldást találni a Zichy-palota fűtési problémáira?
– Felvetődött annak a lehetősége, hogy tíz évre előre kifizetjük a bérleti díjat, és ebből a város korszerűsítené a fűtést. Értékelem Keszegh Béla polgármester együttműködését az ügyben, aki szintén azon dolgozik, hogy a probléma megoldódjon. Hosszú távon viszont a kiállítások felújítása is cél. A Nádor utcai Ghyczy-kúriában működő természettudományi részleg esetében a falak nedvesedése jelent problémát. Egyeztettem Fabó Máriával, a Szinnyei József Könyvtár igazgatójával, mivel az épületet közösen használjuk, de a pince szigetelése a körülmények miatt gyakorlatilag nem megoldható. Jó hír viszont, hogy a Lapidárium udvarát Nyitra megye támogatásával várhatóan jövőre sikerül felújítani és térkövezni, de itt is még csak az elején járunk.

Milyen szerepet vállal a múzeum az izsai látogató- és tudományos központ kialakításában?
– Izsa önkormányzata az INTERREG VI-A Magyarország–Szlovákia Együttműködési Program keretében mintegy 580 ezer euró uniós támogatást nyert egy modern látogató- és tudományos központ építésére az UNESCO világörökség részét képező római kori katonai tábor mellett. Az elkészült központ a mi kezelésünkbe kerül majd. A régészeti feltárások is folytatódnak. Fontos megemlíteni, hogy a szlovák kulturális minisztérium támogatásának köszönhetően sikerült befejezni az északi kapu felújítását. Sok munka vár ránk, de már az első hetekben is rengeteg segítséget kaptam a kollégáktól.

Ennyi teendő mellett jut majd ideje zenélni, a The Butchers zenekar gitárosaként?
– Zenélni továbbra is fogok, az már más kérdés, mennyit. Egyre több klub zár be, egyre kevesebb a fellépési lehetőség, lassan kivérzik a zenei kultúra is. Esténként azonban, egy fárasztó nap után továbbra is gitárt veszek a kezembe, mert a zene segít kikapcsolni, letisztázni a gondolataimat és megőrizni a belső egyensúlyt. Úgy érzem, ezek nélkül a kapaszkodók nélkül a munkámat sem tudnám ilyen tiszta fejjel és elhivatottsággal végezni.

Janković Nóra