Legutóbb Komárom főterén, az adventi karácsonyfa pódiumán énekelve tette meghittebbé az ünnepvárást, nyáron pedig a Gútai Hajómalomfesztivál himnuszának az ő dalát választották. Aki egyszer hallja, nem felejti el karcos, Janis Joplinra és Amy Winehouse-ra emlékeztető hangját, amellyel szinte elvarázsolja az embert. De vajon miért döntött úgy annak idején a többszörös szlovák bajnok kajakozó, hogy az evezőlapátot gitárra cseréli? A komáromi Koczkás Eszterrel beszélgettünk. 

– Közel másfél évig töprengtem, feladjam-e a sportpályafutásomat, hiszen nemcsak nagyon sok szép pillanatot köszönhettem a „vízen” eltöltött éveknek, de emberileg is nagyon sokat tanultam: fegyelmet, alázatot, kitartást. Ráadásul Tóth Árpád mellett édesapám (Koczkás Olivér junior- és felnőtt maratoni kenu világbajnoki bronzérmes – a szerk. megj.) volt az edzőm. Egy idő után azonban eljutottam arra a pontra, amikor mindkettő egész embert kívánt, és számomra a zenélés mindig is nagyobb örömforrás volt. Utólag jó visszagondolni azokra az évekre, amikor bátyámmal (Koczkás Dávid junior kenus világbajnok – a szerk. megj.) együtt jártunk edzésre, versenyekre, szurkoltunk egymásnak, de nem bánom, hogy lezárult életemnek ez a korszaka. 

Ki figyelt fel a zenei tehetségedre? 

– A családban nagy hatással volt rám a zene. Édesapám apukája hallás után tudott zongorázni, anyukája pedig óvónőként tevékenykedett, így rengeteg dalt ismert. Anyai nagypapám, aki meghatározó személy volt az életemben, fiatalabb korában hobbiból, gitározott és énekelt egy együttesben. Mivel velünk lakott, sok időt töltöttem vele. A zeneiskolába azonban úgy kerültem, hogy kiskoromban, amikor még nagy rajongója voltam a Disney Hannah Montana sorozatának, szerettem volna megtanulni a film betétdalait. Akkor is énekelgettem éppen, amikor anyukám egyik barátnője, aki zongoratanár, beugrott hozzánk. Felfigyelt rám, és mondta, hogy érdemes lenne beíratni a zeneiskolába, ahol aztán gitár-ének szakon kijártam mind a két ciklust. Az első önálló dalomat, tizenhat éves koromban a nagyapámról írtam. 

Melyek azok a témák, amelyek leginkább foglalkoztatnak?  

– A zenének óriási ereje van, de igazán akkor tudja feltölteni az embert, ha olyan szöveg társul mellé, amelynek van mondanivalója, mély tartalma. Többen mondták már, hogy fiatal korom ellenére mennyire melankolikusak a dalaim. Valószínűleg azért, mert minden dalszövegem egy történet: szerelemről, vágyakozásról, szakításról, magányról. Ezeken keresztül próbálom megmutatni az embereknek, hogy a nehezebb időszakokban ne érezzék magukat egyedül. Anyukám már gyerekkoromban többször mondta, hogy én egy „öreg lélek” vagyok. Talán ezért tudom jobban megszólítani a harmincas–negyvenes korosztályt. Dalaim mélysége abból is fakad, hogy nagyon a lelkemre tudom venni, ha valaki megbánt. Nehezen lépek túl a sérelmeimen, és bár meg tudok bocsátani, elfelejteni nem tudom. 

Előbb egy-egy dallamfoszlány kezd el rezonálni benned, vagy verssorok ihletik a zenét?  

– Változó. Van olyan dalom, amely pár óra alatt született meg, és van, amelynél tudtam, hogy az alap jó, mégsem voltam vele elégedett. Ilyenkor félreteszem egy időre, majd amikor „eltávolodom” tőle, egyszer csak rájövök, min kell változtatnom. Kezdetben a dalaimat inkább magyar nyelven írtam, de ma már több az angol nyelvű. Jelenleg 23 dal szerepel a repertoáromban, de akadnak olyanok, amelyeket már másképp adok elő, mint kezdetben. Szakmai tanácsaival sokat segít Balogh Rózsa, a Komáromi Művészeti Alapiskola tanára, akihez felnőttképzés keretében a mai napig járok. 

Miért érzed szükségét annak, hogy tovább képezd a hangod, amikor a Kodolányi Egyetem jazzének szakán szereztél előadóművészi diplomát?  

– Nagyon szeretem a jazzt, de az egy rétegzene, én viszont fontosnak tartom, hogy más műfajokban is színvonalas dalokkal ajándékozhassam meg a közönséget. Nem szeretném magamat korlátok közé szorítani. Ezért költöztem Budapestre, ahol több lehetőség kínálkozik a karrierem szempontjából. Ez a lépés adott bátorságot ahhoz is, hogy részt vegyek a Megasztárban. Fantasztikus érzés volt, hogy a zsűrinek tetszett a saját dalom, és egyöntetűen juttattak tovább. Amikor azonban az élő show válogatásán egy rap dalt kaptam, amely tőlem elég távol áll, már sejtettem, hogy talán más az elképzelésük, így párbajellenfelem, Majthényi Zsombor jutott tovább. Elfogadtam és továbbléptem. Annak viszont örülök, hogy beláthattam egy kicsit a tehetségkutatók kulisszái mögé, mert mindig is kíváncsi voltam rá. 

Amikor Budapestre költöztél, akkor tulajdonképpen fejest ugrottál a mélyvízbe?  

– Szakmailag igen. Barátnőmmel lakunk egy albérletben, de nagy plusz, hogy a bátyám is Pesten él, bármikor számíthatok rá. Kiskorunktól nagyon jó testvérek vagyunk, ami a szüleinknek is köszönhető, hiszen nagy szeretetben neveltek minket. Összetartó család vagyunk, szinte mindennap beszélgetek édesanyámmal, és amint tudok, hazalátogatok. Az elején nehéz volt: akárhová mentem, mindenütt tömeg és ismeretlen arcok fogadtak, nem úgy, mint Komáromban. Mostanra azonban megbarátkoztam a várossal, egy sörkertben munkát is találtam, és rábukkantam egy stúdiótechnikai képzésre, amelyet mindenképpen szeretnék majd elvégezni, mert sokat segítene a dalaim hangszerelésében. Hosszú távon azonban nem tudom elképzelni az életemet nagyvárosban. 

Felüdülés látni téged a színpadon, ahogy szembemész a mainstreammel, ahol már rég nem az előadó van a középpontban, hanem a show. 

– Nem vagyok a látványelemek ellensége, de úgy gondolom, a vizuailitás nem nyomhatja el a hangsúlyt a zenéről, a szövegről. A névválasztáson sokat gondolkodtam, a nevem jelentése csillag, ezért több nyelven is megnéztem, hogy hangzana, de végül megmaradtam az egyszerű, letisztult ,,ESTER”-nél. Egyébként ez a stílus nem könnyíti meg az áttörést, de bízom benne, hogy az is eljön, mert évről-évre egyre több koncertfelkérésem van, mind szólóénekesként, mind zenekarommal, amelyben Juhász Patrik dobon, Kiss Anna zongorán, Kiss G. Márton basszusgitáron játszik. 

Novemberben jelent meg legújabb, Menni, menni című dalod videoklipje, decemberben két koncertet is adtál Komáromban. Zajlik körülötted az élet. De lesz lehetőséged a pihenésre?

– Korábban több dalomat Farnbauer Péter hangszerelte, az ő stúdiójában vettem fel az első szerzeményeimet is. A Menni, menni című dalon Csonka Andreassal dolgoztunk, aki producerként is vállalta a klip forgatásának támogatását. Sokan meglepődtek, hogy ezúttal az afrobeat műfaj felé kalandoztam el. Ebben benne van, hogy még mindig keresem a saját utamat. 

Ez az év nagyon zsúfolt volt, folyamatosan dolgoztam, talán ezért is várom idén még a megszokottnál is jobban a karácsonyt. Ilyenkor végre együtt lesz a családunk. Ráérősen beszélgetünk a karácsonyfa mellett és végre igazán belemerülhetek az olvasásba, amit annyira szeretek. A karácsony mindig olyan meghitt pillanat számomra, mivel megemlékezünk a szeretteinkről is, akik már sajnos nem lehetnek köztünk. Ezúton is szeretnék mindenkinek áldott, békés és szeretetben gazdag ünnepeket kívánni! 

Janković Nóra