Idén ünnepli megalapításának 100. évfordulóját a Dunaradványi Vadásztársaság. A jubileumra készült el Sánta Norbert erdőmérnök: Massányitól a Határi dűlőig című impozáns kötete, amely 200 oldalon, mintegy 160 illusztrációval mutatja be a helyi vadászat történetét. A könyv bemutatóját hatalmas érdeklődés kísérte, a szerző egy órán át dedikálta művét. A Ľubomír Púchovský, Dunaradvány polgármestere elismerésben részesítette a szerzőt.
„Nyolc hónap kitartó kutatómunka és alkotói folyamat előzte meg a könyv megjelenését” – mesélte Sánta Norbert, aki a Szlovák Vadászkamara szakreferense és a helyi vadásztársaság titkára is egyben. Mint mondta, összegyűjtötte mindazokat az információkat, amelyek még fellelhetők elődeinkről, a határban folytatott vadgazdálkodásról, a világháború előtti és utáni időszakokról. „Ahogy teltek az évek, és minél közelebb kerülünk a jelenhez, annál több adat áll rendelkezésünkre” – tette hozzá. Felidézte, hogy a két világháború között egészen más volt a vadállomány összetétele. „Rengeteg volt a mezei nyúl és a fogoly, de fácán és őz még nem élt a vadászterületen. Az őz csak a 60-as években kezdett elterjedni a Komáromi járásban, addig csak szigetszerűen fordult elő nagyobb erdőségekben, például a madari erdőben vagy a bajcsi volt hercegprímási birtok területén. A második világháború utáni kollektivizálás aztán jelentősen átalakította az élőhelyeket. Az őz kiválóan alkalmazkodott a megváltozott tájhoz, és ekkor kezdett el igazán terjeszkedni” – részletezte.
A vadászati szabályozás változásairól is szó esett. „Megfigyelhető a tendencia, hogy az évtizedek során folyamatosan szigorították a szabályokat. A két világháború között még az 1883. évi osztrák–magyar törvénycikk alapján vadásztak, ennek árverési hirdetményei jelentik az első írásos említéseket a község vadászatáról. A történelmi események azonban drámai hatással voltak a vadállományra. 1938 után más vadászati rendszert vezettek be a magyar hatóságok, majd jött a világháború. A front átvonulása súlyosan megtizedelte a vadállományt, hiszen a Garam és a Vág között három hónapon át zajlottak a harcok. 1944-ben pedig súlyos légicsapás érte a községet, amikor az amerikai légierő bombázta a települést. A harcok következtében a vadállomány jelentősen megfogyatkozott” – idézte fel a szakember.
Sánta Norbert arról is beszélt, hogy a vadászat lehetőségei a második világháború után váltak szélesebb körben elérhetővé. „1947-ben született meg az új vadásztörvény, amely az ún. népi vadászat bevezetésével mindenki számára biztosította a lehetőséget a vadászvizsga letételére és vadászjegy igénylésére. A magyar nemzetiségűek számára azonban ez csak 1948 októbere után vált elérhetővé, amikor rendeződött az állampolgárság kérdése. Az 1950-es években a termelőszövetkezetek megalakulásával a vadásztársulatokat is átszervezték. 1962 után a jogszabályi változások miatt a Dunaradványi Vadásztársaságot kettéválasztották, létrejött a Dunaradványi és a Virti Vadásztársaság, majd 1970-től ismét újraegyesültek, és a mai napig ebben a formában működik a helyi vadásztársaság” – mondta.
A könyv nemcsak a vadászoknak szól, hanem mindenkinek, aki érzi, hogy gyökereink ismerete nélkül nem érthetjük meg a jelent. Egy falu és egy határnyi világ lenyomata – csendes, igaz, és mélyen emberi. „Az első rész természeti leírást ad, a második a történeti fejezetekkel foglalkozik 1918-tól napjainkig, a harmadik pedig vadgazdálkodási statisztikákat, lövészeti és kinológiai eredményeket tartalmazza. Nem hagyhattam ki négylábú segítőinket sem, hiszen úgy tartják: eb a vadász kutya nélkül. Mindezzel szerettem volna méltó emléket állítani mindazoknak, akik hosszabb-rövidebb ideig védték, nevelték és gondozták a vadállományt a radványi határban” – tette hozzá Sánta Norbert.
JN.
