Könyvbemutatóval és koszorúzással emlékeztek november 21-én a nagy dunai árvíz 60. évfordulójára Lakszakállason. 

A program az árvízi emlékműnél kezdődött, ahol a Jácint népdalkör dunai énekekkel idézte meg a folyót, melynek pusztító erejére már csak az idősebb generáció emlékszik. Mayer Ferenc polgármester beszédében hangsúlyozta: „minden település életében vannak olyan meghatározó momentumok, amelyek hosszú időre befolyásolják a közösség sorsát. A miénkben 1965. július 17-e volt ilyen nap, amikor településünket elérte árvíz.” Felidézte, hogy a katasztrófa 75 házat döntött romba, a lakiak azonban mind a hetvenöt ház helyett újat építettek. Az emberek elképesztő erővel fogtak össze a bajban. „Hatvan év távlatából kijelenthetjük, hogy mindez végső soron megerősítette falunkat és a helyiek lokálpatriotizmusát” – mondta. Szűcs Edit megható verssel idézte fel az embert próbáló napokat, majd az énekkar közreműködésével a helyi intézmények, és szervezetek koszorút helyeztek el az emlékműnél.

A rendezvénysorozat a kultúrházban folytatódott, ahol árvízi fotó- és dokumentumkiállítás, valamint az óvoda és iskola projektjei fogadták a látogatókat. Az emlékműsorban Nagy Teréz helyi amatőr költő versét Bagin Katalin szavalta el, majd az alakulóban lévő citerazenekar muzsikája töltötte be a termet. A református énekkar hitbéli énekei, melyek nemcsak a nehéz helyzetben voltak bátorítóak, de időszerűek a mai kor embere számára is, szépen belesimultak az ünnepi hangulatba. Az árvizet felidéző dokumentumfilm bizony könnyeket csalt a szemekbe. A filmvetítés után Panyi Ferenc, aki Szilason koordinálta a védekezést, osztotta meg emlékeit, majd sorra szólaltak meg a helyi adatközlők: Póda Iván, Szuha Imre, Oláh Gizella, Bagin Katalin, Farkas Béla és Takács Klára. Beszámolóikban felidézték az árvíz érkezését, a családok szétszakítását, a táborok mindennapjait, a gyerekek menekítését, az ifjú párok mézesheteit felváltó „vizes heteket”, az állatok és a vagyontárgyak mentését. Szó esett az asszonyok, és a férfiak feladatairól, és még a tragikus napok közé vegyülő humoros történetek is előkerültek. Takács Klára például elmesélte új házuk felépítésének történetét, amely nyitrai munkások segítségével zajlott, s hálából az utcát Nyitrai utcának nevezték el. JN