Ellehetetlenülhetnek az egyházi, alapítványi és magániskolák, ha a parlament az oktatási törvény módosítását a kormány által beterjesztett, változatlan formában fogadja el. Vagy az intézmények jellege vész el, vagy anyagi fenntarthatóságuk válik kétségessé.

A parlament ma, szeptember 18-án, kedden kezdte meg az oktatási törvény módosításának vitáját. A Tomáš Drucker (Hlas-SD) oktatási miniszter által beterjesztett kormányjavaslatról vélhetően indulatos vitákra számíthatunk, hisz a javaslat már a tárcaközi egyeztetésre bocsátást követőn heves reakciókat váltott ki, annak ellenére, hogy ez a nyári szünet idejére esett.  

A törvénymódosítás értelmében, ha az intézmény nem vállalja a körzetéből a gyermekek felvételét, akkor elveszíti a normatív támogatás húsz százalékát. A körzetén kívülről legfeljebb 20 százaléknyi tanulót vehetnek fel. Ha tehát a régióban kevés az egyházi iskola, könnyen előfordulhat, hogy a “körzeten kívüli” vallásos szülők nem tudják egyházi iskolába íratni a gyermeküket, mivel nem fognak beleférni ebbe a bizonyos húsz százalékba. Ez különösen a gyűjtőiskolák körében lehet problematikus.

Czafrangó Sylvia, a Czafrangó Sylvia Magán Művészeti Alapiskola igazgatója nem érti, 2025-ben az oktatási minisztérium műhelyéből hogy kerülhetett ki olyan javaslat, amely korlátozza a szülők szabad iskolaválasztáshoz való jogát. A javaslat a művészeti iskolákat egyelőre nem érinti, ők azonban szolidárisak a többi, nem állami fenntartású iskolával. Aggályosnak tartják azt is, hogy a körzeteket az önkormányzat jelölné ki. “Nyilván a körzetek kijelölésekor az önkormányzat a saját iskoláit fogja előnyben részesíteni, főként, ha azt is számításba vesszük, hogy a prognózisok szerint a elkövetkező években csökkenni fog az iskolába lépő gyerekek száma. Hogy egy fiktív példát mondjak: elképzelhető, hogy egy katolikus iskolának olyan körzetet jelölnek ki, ahol nem élnek katolikusok, csak mondjuk muszlimok és ateisták. Ez esetben, ha nem akar elesni a normatív támogatás ötödétől, kénytelen lesz a profiljába nem illő gyermekeket is felvenni, így pedig lassan elveszíti a jellegét” – mondta. A nem állami fenntartású intézmények petícióval tiltakoznak a tervezett módosítás vélt vadhajtásai ellen, melyet ebben az iskolában is aláírhatnak a szülők. 

Tóth Árpád, a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont igazgatója szerint a húsz százalékos forrásmegvonás már akkora tétel, amit egyetlen oktatási intézmény sem tudna kigazdálkodni. “Egyrészt, mert mindennek emelkedik az ára, másrészt, mert a tanulók és a szülők el-elvárnak némi fejlesztést is az iskolától” – mondta. Ugyanakkor hangsúlyozta, nem elsősorban annak  anyagi vonzatára szeretnék kihegyezni a törvénymódosítással kapcsolatos kifogásaikat. 

“Az egyházi iskolák számára elfogadhatatlan és nyugtalanító ez a törvénycsomag, ugyanis nem garantálja azt a lelkiséget, azt a küldetést, azt az autonómiát, amit az egyházi iskolák eddig magukénak vállhattak. Összességében akár egyes iskoláknak a létét is veszélyeztethetik. A miniszter  körzetesítésről beszél, mégpedig olyan formában, hogy elsősorban azokat a gyerekeket kéne az egyházi iskoláknak felvenni, aki az adott körzetben tartozik. Itt már a szabad iskolaválasztás joga sérül. Elképzelhető az, hogy ha valaki a városon belül más körzetből egyházi neveltetést szeretne biztosítani a gyermekének, mégsem kerülhet be” – fejtette ki, hozzátéve, hogy intézményük nem szed tandíjat, ahogy a felvidéki magyar katolikus iskolák egyike sem, és ezt nem is tervezik bevezetni.

Tóth Árpád elmondta, iskolájukat nemcsak helybeli tanulók látogatják. „Járnak hozzánk Szímőről, Kamocsáról, Zsigárdról, Bogyáról, Keszegfalváról. Ezen tanulóink szülei azért választottak bennünket, mert fontos számukra, hogy gyermekük vallásos neveltetésben részesüljön.”

Az igazgató elmondta, azt követően, hogy a körzetből fel kellene venniük esetlegesen olyan tanulókat is, akik egyébként nem vallják magukénak az egyházi iskola értékeit, az egész iskola jellegét, arculatát szabná át. Drucker a hátrányos helyzetű gyerekekre hivatkozott a körzeteket indokolva. Tóth Árpád ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, hátrányos helyzet nemcsak szociális alapon adódhat. “Ott vannak például a tanulási nehézségekkel küzdő, vagy a sajátos nevelési igényű gyerekek. Ezeknek a gyereknek a száma magas, ugyanis az egyházi iskola annyira biztonságos környezetet nyújt pontosan azzal, hogy a gyerekeket nap, mint nap olyan szellemiségben, illetve olyan értékek mentén neveljük, ami  extra segítséget nyújt ezeknek a családoknak . Tehát nálunk biztos, hogy sajátos nevelési igényű gyerekek száma sokkal magasabb, mint akár az állami iskolákban. Ily módon, azt gondolom,  a közteherviselésből az egyházi iskolák is kiveszik a részüket.” (kcr)