Hatvan éve a legnagyobb újkori természeti katasztrófa sújtotta a Dunamentét – az 1965-ös nagy dunai árvíz. A Komáromi járás számos települése került víz alá, több ezer ház dőlt össze vagy rongálódott meg. Még a Dunától jókora távolságra lévő Gútát is elsodorta az ár, Komárom szigetvárossá vált. Összeállításunk korabeli újságcikkek felhasználásával készült.

A heves tavaszi esőzések következtében már 1965 márciusában viszonylag magas vízállást mértek a Dunán, májusig nem is igazán csökkent a vízszint. Ekkor újabb kiadós eső zúdult a Duna vízgyűjtő területére, az Alpokban is későn indult be az olvadás. Eleinte a magas talajvíz okozott gondokat, később a helyzet rosszabbodott: június második hetében harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el. Állami segítség jellemzően csak ekkor érkezett, addig főleg a helyiek erősítették és építették a gátakat.

Komáromban június első felében korlátozták az Erzsébet-híd gépkocsiforgalmát, majd elkezdték kitelepíteni az Erzsébet-sziget lakosait. Június 12-én leállították a munkát a hajógyárban, ekkor 674 centiméteres volt a vízállás Komáromnál. Ekkor már katonai alakulatok is bekapcsolódtak az árvízvédelmi munkákba – nemcsak a Duna mellett, hanem például a Vág-Dunánál is. A megáradt Duna ugyanis elkezdte visszafelé duzzasztani a Vág, a Zsitva és a Nyitra vizét.

Gátszakadás Patnál és Csicsónál

Az első súlyos esemény Dunamocsnál történt, ahol hiába emeltek egy teljesen új védőgátat, június 14-én, délután 5 óra tájban áttörte azt a víztömeg, és rázúdult a falura. Ez azonban csak nyitánya volt a még nagyobb bajnak, ugyanis másnap délelőtt 9 óra tájban a Duna vize átszakította a gátat Pat és Zsitvatő között, mintegy 80 méteres szélességben. Ekkor Komáromnál 792 centimétert mértek, ami 38 centiméterrel haladta meg a 11 évvel azelőtti rekordot. Az ár Patot, Izsát, Marcelházát, Hetényt, Gyulamajort is fenyegette: azonnal megkezdték a falvak kiürítését.

„Mindenki mentette az ingóságait, vitte a batyuját, katonák segítségével pakolta a bútorát. A töltésen álltak a szekrények, mozogtak, ha jött a helikopter, emlékszem a kétségbeesésre, az ijedtségre, a fejetlenségre, a bizonytalanságra. Emlékszem a felnőttek könnyeire, a Dunába csukló házakra, a kiszolgáltatottságra” – idézte fel a gátszakadás utáni pillanatokat Szabó Olga, Pat korábbi polgármestere.

Bár a gátszakadással egy kis időre enyhült a víz nyomása, június 17-én jött az újabb csapás: átszakadt a gát Csicsó és Kulcsod községek között, mintegy 160 méter hosszúságban. A hasadékon keresztül közel egymilliárd köbméter víztömeg zúdult az Alsó-Csallóközre. Csicsó, Kolozsnéma, Csallóközaranyos, Megyercs, Ekel, Füss, Kiskeszi, Nagykeszi a dunaszerdahelyi járásbeli Izsap, Kulcsod és Csilizradvány is víz alá került – hogy csak a leginkább sújtott településeket emeljük ki.

Csak életmentésre maradt idő Gútán

Sokan úgy gondolták, hogy a csaknem 50 kilométerre lévő csicsói gátszakadás vize nem törhet be Gútára, mégis ez történt – nyolc nappal a gátszakadás után elsöpörte a település nagy részét, mely akkoriban az ország legnagyobb falujának számított. Ugyan építettek körgátat Gúta körül, ám ez csak egy ideig állt ellen, s amikor átszakadt, az árvíz egyszerre zúdult a településre. Percek kérdése volt, mindenki a puszta életét mentette, másra nem volt idő. A legnagyobb károk is itt keletkeztek, 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csak 107 otthon maradt ép.

Komárom egy időre szigetvárossá vált, csak a Magyarországra vezető Erzsébet-hídon át lehetett a városba jutni. Összesen 37 községet ürítettek ki a régióban, ami azt jelentette, hogy a férfiak a gátakon maradtak, a gyerekeket, nőket, időseket pedig előbb a környékbeli falvakban fogadták be, később pedig sokukat távolabbi városokban – elsősorban Csehországban – helyezték el. Sok gyereknek hosszú hónapokig „idegenben” kellett maradnia, hiszen otthonuk összedőlt, lakhatatlanná vált, nem volt hová hazatérniük. Nem volt ritka, hogy az időseket erőszakkal kellett kimenteni, mivel nem voltak hajlandók elhagyni félig összedőlt otthonukat sem.

Súlyos anyagi károk

A mentésbe nagyjából 15 ezer katona – a csehszlovák és szovjet hadsereg, de helyenként magyar katonák is –, továbbá 50 ezer civil önkéntes, 5700 teherautó, 400 autóbusz, 200 traktor és további földmunkagépek kapcsolódtak be. Az árvízhelyzet csak július elején kezdett enyhülni a régióban, de még hetekig eltartott, míg a víz visszajutott a folyó medrébe, illetve eltűnt a belvíz.

Mintegy 54 ezer embert telepítettek ki, nagy többségüket a Komáromi járásból. Közel 4 ezer ház dőlt össze, további 6 ezer rongálódott meg. 250 kilométernyi közúthálózat és 70 kilométernyi vasút került víz alá. Csaknem 100 ezer hektáron ment tönkre a termés.

Tekintettel a tragédia méreteire, kész csoda, hogy emberéletet nem követelt az árvíz – legalábbis a hivatalos statisztika szerint. Ugyanakkor 4 ember életét vesztette, ám a hatóságok őket nem az árvíz áldozataiként tartják nyilván. Az egyik haláleset Paton történt. Egy helyi fiatalember felesége várandós volt, ezért a szomszédos Virtre menekítették. Mivel férje nagyon jó úszó volt, úgy döntött, úszva jut el hozzá Patról. Nem sikerült, belefulladt a hullámzó áradatba – gyermeke halála után született meg.

Példaértékű összefogás

A kommunista rendszerben természetesen nem érhette bírálat a hatóságok munkáját, az azonban tény, hogy az állami segítség késve érkezett. Viszont ennek ellenére kijelenthető, hogy a mentés és az újjáépítés során már példaértékű volt az összefogás. A romba dőlt falvak újjáépítésébe az egész ország bekapcsolódott, a segítségnyújtás hozzájárult az előítéletek lerombolásához magyarok és szlovákok között. Sok községben a mai napig utcák viselik egy-egy szlovák vagy cseh település nevét, mely védnökséget vállalt az újjáépítésében. Ekkoriban épült a ma is meglévő „kockaházak“ jelentős része.

Ma már jóval magasabb vízállás mellett sem kell tartani hasonló árvíztől. Az eddigi legmagasabb vízállást, 889 centimétert 2013-ban mérték Komáromnál. Akkor ugyancsak sok önkéntes segített az árvízvédelemben, ám messze nem volt akkora a veszély, mint 60 évvel ezelőtt. Azóta pedig további gáterősítések és bővítések történtek a régióban és Komárom körül is

Csaba Ádám
(fotók: digitalisemlekezet.eu, Delta archívum)

(Cikkünk a Delta eheti számában jelent meg.)

Tanácsosként az árvíz forgatagában