Egy váratlan találkozás a természetben egy különleges madárral mindent megváltoztatott a gútai Riflik Zsolt életében. Olyan ez, mint a szerelem. Jön, elvarázsol, és nem enged.

„Ez így is történt. Éppen a vízimalom melletti térségben voltam, amikor egy fűzfa tetején megpillantottam egy számomra addig ismeretlen madarat. Még kompakt fényképezőgépem volt, gyorsan elővettem és készítettem egy fotót róla. Aztán tanulmányozni kezdtem és egyre jobban feltárult előttem ez a csodás világ” – fogalmazott Riflik Zsolt, akivel ugyanott találkoztunk, ahol „rabul ejtette” őt az ismeretlen madár. Bújni kezdte a különféle szakirodalmat, és hobbija egyre komolyabbá vált. Hét éve megbabonázta ez a világ, és azóta a régió egyik ismert hobbi-ornitológusa, valamint állatmentője lett. Mert nem állt meg a szárnyasok megfigyelésénél: magához veszi a sérült egyedeket, és nejével, Timivel addig ápolja, míg meg nem erősödnek. Menedékhelyet is létrehozott számukra.

Magasan szállva

„Nagyon felzaklatott, hogy az emberek, gyakran tudatlanságukból eredően, bántják a madarakat és más állatokat. Fejembe vettem, hogy kialakítok számukra egy átmeneti otthont, egyfajta mini rehabilitációs központot, ahol meggyógyulhatnak és megerősödve visszaengedem őket a természetbe – mondta Riflik Zsolt. – Vannak itt különféle baglyok, mókusok, sünök, varjak, de kezeltem már réti sast, parlagi sast és sirályt is. Hivatalosan természetőr vagyok.” Mindemellett a pozsonyi székhelyű Ragadozó Madarak Védelme Polgári Társulás szakembereivel karöltve járja a vidéket, figyelik és gyűrűzik a madarakat. „Roman Slobodník jó barátom és remek szakember, nem egy projektben voltunk együtt. Fontos, hogy közös erővel lépjünk fel a természetrombolók ellen, ezért különféle előadásokat hallgatunk és tartunk magunk is” – árulta el.

Feltérképezték a fajokat

Legutóbb éppen a gútai Dögös területén tartották meg a nemzetközi Természettudományok Napját, amelyen hat iskolából mintegy százhatvan diák vett részt és interaktív formában ismerkedett a környezettel, az azt alkotó állat- és növényvilággal. A meglepően nagy érdeklődést tapasztalva további igények is megfogalmazódtak. „Jövőre egy nagyszabású akciót szeretnénk szervezni, ami már az esti és hajnali természetfigyelést is magában foglalja. Látványos denevér- és rovarmegfigyelést tartanánk. A résztvevők első kézből szereznének ismeretanyagot és tapasztalatot” – osztotta meg terveiket lapunkkal Riflik Zsolt. Legutóbbi akciójuk során nagyjából feltérképezték a Kis-Duna és a Vág folyók találkozásánál lévő páratlan zöldövezeti környezet élővilágát. A rovarok közül huszonhét fajt figyeltek meg, a madaraknál tizenhárom faj egyedét ismerték fel, bár Zsolt szerint körülbelül hetven fajuk található a vidéken. Ami azért is érdekes, mivel Szlovákiában nagyjából 360 madárfajt tartanak számon. A növényeknél több mint negyven faj példányát számolták meg. Egyéb állatok közül tíz-tizenkét fajjal lehet találkozni, például kiskárókatonával, réti sassal, jégmadárra vagy éppen fülesbaglyokkal. Ami a baglyokat illeti, igazán nagy öröm érte őt, amikor tudomására jutott, hogy a gyöngybagoly populációnak idén már hat költése volt, míg a megelőző négy évben összesen egy. „Ez óriási előrelépés és boldogság. Elmondhatatlan, hogy ez mit jelent! Köszönet az önkénteseknek” – tette hozzá.

Eltűnőben a fecskék

Szükség is van rá, hiszen a felelőtlen emberek okozta károk egyre nagyobbak. „Nem tisztelik az állatokat és csapdákat állítanak nekik. Volt egy eset Gúta Bókony részében, ahol madármérgezést tapasztaltunk. Szerintem nem rosszindulatból, inkább tudatlanságból követik el ezt az emberek. Talán már elfelejtették, hogy bármit is teszünk a természettel, azt magunkkal tesszük, mert végül minden hatással lesz ránk” – mutatott rá a madárvédő. Kitért arra is, hogy térségünkből eltűnőben vannak a fecskék, pedig évszázadok óta nyaraink rendszeres vendégei voltak. Csökkenő számuk is hozzájárul ahhoz, hogy egyre többször kell szúnyoginvázióval számolni. „Átalakult az életvitelünk. Ami eddig természetes volt, az mára eltűnt, a háztáji állattartás visszaszorulása miatt a fecskék sem találnak maguknak táplálékot, de még fészkelő helyet sem. Érthető, ha továbbállnak – vázolta az okokat. – Hasonló a helyzet a gólyákkal is. Régebben rengeteg volt, az utóbbi évtizedben azonban jelentősen lecsökkent a számuk. Elkényelmesedtünk, mindent vegyszerezünk, mérgezünk. Hosszú távon ez visszaüt, mert átalakul az ökoszisztémánk. Nem kell rá sokat várni, és gyermekeink, unokáink számon kérik, milyen örökséget hagytunk rájuk.”

Menteni a menthetőt

A főállású buszsofőr mindezen tevékenységét szabadidejében végzi és még egy társaságot is létrehozott. Az általa elnökölt Gútai Madár- és Természetbarát Egyesület égisze alatt számos iskolai akciót, előadást, természettudományi versenyt bonyolított már le, közben az állatmenhelyet is üzemelteti, ami nem kevés energiát és pénzt igényel. Az anyagi lehetőségei azonban korlátozottak, ezért is számít a segítőkész emberekre. A madarak számára röptetőt szeretne kialakítani, ahol azok gyógyulásuk után felkészülhetnek a szabad kirepülésre. Leginkább dróthálóra, kötöző anyagra, OSB-lapokra, a fészkelő helyek kialakításához pedig faanyagra lenne szüksége. Vállalkozók támogatására is számít, mert a sérült állatoknak élelemre van szükségük, neki pedig olyan eszközökre, amelyekkel kényelmesebb körülményeket tud biztosítani az állatmenhelyen.

Hogy aztán Alvinnak, a mókusnak, Mátyásnak, a varjúnak, Ubulnak, a bagolynak, vagy éppen a legutóbb a természetbe kiengedett Mirinek, a süninek olyan átmeneti otthona legyen, amely esélyt ad számukra a túlélésre.

Borka Roland

Fűri Gábor felvétele és Riflik Zsolt képarchívuma