Az elmúlt évtizedekben hozzászoktunk, hogy hajléktalan emberekkel találkozunk. Sajnos nem ritka, hogy emberi sorsok ilyen szerencsétlen fordulatot vesznek. Mit kezdenek az önkormányzatok a fedél nélkül maradottakkal, és van-e kiút ebből a nehéz helyzetből? Ennek jártunk utána.

Manapság már senkit nem lep meg a városokban, ha hajléktalanokkal találkozik. A fedél nélkül élők számát ugyan nehéz pontosan meghatározni, azonban a legtöbb önkormányzatnál ismerik a hajléktalan fészkeket. Járásunkban leginkább Komáromban találhatók hajléktalanok, a város a hivatalon belül is próbálja kezelni a helyzetet. Gútán és Ógyallán felbukkant néhány fő, akik fedél nélkül éltek, azonban az utóbbi években nem akadt erre példa. A Komáromban dolgozó szociális munkások olyan jelenségről is beszámolnak, hogy a falvakban élő nehéz sorsúak, akiket senki nem fogad be, a városban keresnek menedéket. Ez elsősorban a hideg idő beköszöntével fordul elő. A közelmúltban Madarról és Perbetéről is érkeztek néhányan Komáromba – teszik hozzá az általunk kérdezett szociális terepmunkások.

Komáromban 1996 óta egy 28 ágyas menedékhelyen várják a fedél nélkül élőket a Vársor utca 22. szám alatt. A bódékban párosával helyezik el az érkezőket, ezen kívül egy tisztálkodó helyiség is rendelkezésükre áll. A szálláshelyért havonta 23,24 eurót kell fizetni, a tisztálkodás alkalmanként 35 centbe kerül, mivel minden alkalom után fertőtlenítik a helyiséget. Gyerekek részére ingyenes a szolgáltatás. Az önkormányzat fokozatosan költ a menedékhely karbantartására. Legutóbb idén ősszel fordítottak 11 177 eurót felújításokra, ennek során a konyhasarkok, a festés, a mosdótálak és a talajburkolat is megújult. A pár éve hatályos törvény alapján a városi menhely minden fekhelyre havi 120 eurós támogatást kap, így a szociális osztály erre a célra évente 40 320 euróból gazdálkodik. Az osztály vezetője, Dubány Katalin azt jelzi, hogy a támogatás sajnos csak a menhelyre költhető, ezért a város például időszakos téli melegedőre nem fordíthatja. Ezen a téren fontosnak tartanák az egyházak bevonását is, amelyek részt vállalhatnának az alkalmi ellátásban a legkeményebb hideg idején. A város tavaly egy 137 ezer eurós pályázati támogatást is nyert, ebből a keretből 20 hónapra 4 szociális terepmunkást és 2 asszisztenst foglalkoztatnak. A program részeként nagy figyelmet kap a roma közösség integrációja, de ezen belül próbálják kezelni a hajléktalanok kérdését is.

A téli időszakban a 28 férőhelyes hajléktalanszálló általában teljes kihasználtsággal működik, a jó idő visszatértével azonban többen távoznak, és másutt húzzák meg magukat. A menhelyen érvényes házirend sok hajléktalannak jelent gondot, főleg az alkoholfogyasztás terén vannak problémák. A menhelyen kívül 25-30 hajléktalan van szerte a városban a téli időszakban, vannak akik a II-es bástyában, a Bauring lakótelep elhagyatott épületében, vagy a vasúti hídnál találnak menedéket. Néhányan felbukkannak a termálfürdő előtti parkban és időnként egyes buszmegállókban is.

Gútán a korábbi években megfordult néhány hajléktalan, azonban az utóbbi években eltűntek. Amikor felbukkantak, az önkormányzat egy bódéval igyekezett segíteni a Dankó Pista telepen, de sajnálatos módon az érintettek nem becsülték meg a lehetőséget – tudtuk meg a gútai hivatalban. „Az elmúlt időszakban viszont nincs hajléktalan Gútán” – árulta el Mészáros Árpád, a városi rendőrség vezetője. „Volt egy eset, amikor az érintettet befogadták, néhányan pedig elhunytak, elsősorban az alkoholnak köszönhetően.”

Van kiút?

A szociális osztályon érdeklődve a hajléktalansághoz vezető okokról és a kilábalási lehetőségekről érdeklődünk. Kertész Gábor szociális terepmunkás szerint a történetek elején vannak különböző családi vagy más személyes okok, de a legtöbb esetben valamilyen szenvedélybetegség, elsősorban az alkoholizmus az, ami végül az utcára löki az embereket. Ismernek olyanokat is, akikről a családja gondoskodna, azonban gyakran az alkohol kerekedik felül, így sokszor hónapokra eltűnnek és az utcán élnek. A menhelyen is gyakran az alkohol jelenti a gondot és a kilábalás esélyeit is ez rontja. „Mi is egyértelműen azért dolgozunk, mivel hiszünk abban, hogy ki tudunk vezetni néhányakat ebből a csapdából. Szerencsére erre is van példa, de a kulcskérdés az, hogy az érintettek miként birkóznak meg a szenvedélybetegségükkel. A segítséget mi és más szakmai szervezet már meg tudja adni, de az érintettnek kell igazán akarnia” – magyarázza Kertész Gábor.

„Ez nem az a műfaj, ahol az egyik napról a másikra csodákat lehet tenni, nagyon sok türelem és kitartás kell hozzá. A lényeg viszont nem az, hogy egy csapásra megoldódik minden, hanem hogy az érintett mutat-e együttműködési szándékot. Ha lassú is a javulás, de érezhető a szándék, akkor már megéri türelmesen segítő kezet nyújtani. Sajnos, arra is van példa, hogy valaki egyáltalán nem akar változtatni az életén” – fejti ki Dubány Katalin, a szociális osztály vezetője.

Többen nyújtanak segítő kezet

A nehéz sorsú embereknek a városi hivatalon kívül több szervezet, az egyház és magánszemélyek is igyekeznek segíteni Komáromban, különösen a hideg időszak beköszöntével. Az egyes szervezetek nem ritkán együtt dolgoznak, hogy megvédjék az éh- vagy fagyhaláltól a hajléktalanokat. Az egyik ilyen a Porte polgári társulás, amely élelmiszer- és ruha segélycsomagokon kívül más tevékenységbe is igyekszik bevonni a fedél nélkül élőket. Komáromban ugyancsak aktív szerepet vállal a Charita nonprofit szervezet, amelynek tevékenységi köre szerteágazóbb, mivel az idősgondozásba és a csökkentett munkaképességűek foglalkoztatásába – védett műhely működtetése – is bekapcsolódnak.

Több éve próbál segíteni a hajléktalanoknak és más rászoruló csoportoknak Kollár Zoltán is. A komáromi vállalkozó és segítői ruhaneműt és élelmiszert gyűjtenek, amiket aztán célirányosan a fedél nélkül élők és a nagycsaládosok között osztanak szét. Kollár Zoltán tevékenységét más vállalkozók is segítik, akik például részt vállalnak az élelmiszercsomagok összeállításában. A vállalkozó nemrégiben közhasznú tevékenységéért a Metro áruház versenyén 1000 eurós különdíjban részesült, amit szintén a rászorulók között osztott szét.

Az egyes szervezetek gyűjtése folyamatos, várják a segíteni vágyókat. Ezekben a napokban főként tartós élelmiszerre van szükség Komáromban. A gyűjtés főszervezője a Charita, székhelyük a Jókai utca 6-os szám alatt található, a Szent Anna kápolnával közös bejáraton osztoznak. A téli időszakban az élelmiszeren kívül a meleg ruha és a takaró segíthet a fedél nélkül élőkön. Kertész Gábor szociális terepmunkás viszont arra figyelmeztet, hogy a hajléktalanoknak ne adjunk pénzt, mivel sok esetben alkoholra költik. Azt javasolja, hogy élelmiszerből is csak kisebb adagokat adományozzunk, mivel gyakori eset, hogy a nagyobb tételeket „becserélik” másra.

A szervezetek képviselői tudatában vannak az érintettek helyzetének és a nehézkes hozzáállásnak, azonban hisznek abban, hogy minden embernek meg kell adni a lehetőséget és a legvégső esetben is emberként segítő kezet kell nyújtanunk. Példákat is emlegetnek, amikor néhányan visszataláltak a normális kerékvágásba és sikerült újratervezni életüket. Minden évben abban reménykednek, hogy azon a télen sem fog senki megfagyni az utcán.

Keszegh Béla