T. J. Bannister minden kétséget kizáróan a komáromi kosárlabdacsapat húzóembere. Amerikában nem egyszerű az NBA-be kerülni, az előszobának számító bajnokságokban pedig a játékért nem jár fizetés. Pontosan ezért próbált szerencsét a világ más tájain is. Ennek egyik állomása (immáron másodszor) a Duna-parti város, de Kínában, Libanonban, Izraelben és Németországban is lehúzott 1-1 szezont. Az ünnepek előtt megkerestük, hogy beszéljen egy kicsit az eddigi életéről.
• A család hogy viszonyul ahhoz, hogy már másfél éve nem voltál otthon?
– Hat lány és két fiú testvérem van. Mindenki a saját életét éli, persze az internet segítségével szinte napi kapcsolatban vagyunk. Persze, hiányzik az otthon, de tudatosítanom kellett, hogy az én szakmám ezzel jár.
• Miért a kosárlabda?
– A sport mindig érdekelt. Először az amerikai focival próbálkoztam. Nem is ment rosszul, de egy sérülés miatt abba kellett hagynom. Közben kosaraztam is, hála az égnek ezt tovább folytathattam. Mivel ebből akartam élni, kénytelen voltam repülőre szállni.
• Másodszor is a komáromi csapatot választottad. Mi ennek az oka?
– Ebben a városban valahogy szabadabbnak érzem magam, és Hugóval (Paulík József, csapatmenedzser) is nagyon jó a viszonyom. A szerződésemet ráadásul a születésnapomon írtam alá, szép ajándék volt.
• Ilyen neves bajnokságok után itt is meg tudtak fizetni?
– Érdekes, de voltak klubok, ahol kevesebbet kerestem, ugyanakkor a pénz nem minden. Sokkal fontosabb, hogy az ember jól érezze magát. Külön öröm, hogy itt nem állítanak meg a rendőrök minden egyes héten csak azért, mert például drogdílernek néznek (nevet). Viccet félre, a csapatban mindenkit kedvelek, de a legtöbbet Sinišával (Bilič) lógok. Az igaz, hogy Komáromban kevés lehetőség van a szabadidő eltöltésére, de azért itt is megtalálom a számításaimat. Például van itt egy nagyon igényes jóga stúdió, oda járok tornázni. Vásárolgatni is szoktam, annak ellenére, hogy itt azért drágább az élet, mint a hazámban (USA).
• Rövid vélemény a klubról?
– Nos, a sportcsarnok rendben van, a pálya új. Sokan elférnek a nézőtéren is, ami különösen tetszik, hiszen elmondhatom, hogy a komáromi szurkolók a legjobbak. Sok helyen játszottam már életemben, de sehol sem szerették ennyire a csapatot, mint itt. Minőségi szakmai munka folyik, az eredménye, azt hiszem, látható.
• Mi a különbség az itteni, és mondjuk egy amerikai bajnokság közt?
– Ami gyorsan világossá vált, az a játékvezetők arroganciája. Lehet, hogy nem jó ötlet, de kimondom: Szerintem gyakran visszaélnek a hatalmukkal, sőt, olykor provokálnak is. Az Államokban lehet beszélni a bíróval, itt elzárkóznak ez elől. Némelyik spori nagyon egoista, és sértődékeny.
• Mennyi ideig tervezed a komáromi kiruccanást?
– Ha sikerülne kijutni a Europe Challenge-be, akkor mindenképpen maradnék.
• Gondolod, hogy ez összejöhet?
– Igazából nincs gyenge pontunk. Illetve néha baj van a fejekben, de egyébként nagyon erős csapatunk van, rejtett tartalékokkal. Itt van például Maslík, aki megkapta a lehetőséget, és él is vele. Tisztában vagyok azzal is, hogy pl. az Inter biztosan erősíteni fog, de szerintem képesek vagyunk a feladat megoldására.
• Mi járt a fejedben, amikor az egyik mérkőzésen sérülten léptél a pályára, majd győzelemre vezetted a csapatot?
– Nem tehetek róla, én egyszerűen gyűlölök veszíteni. Az a meccs nagyon rosszul nézett ki, és nem tudtam tétlenül végignézni. Játékra jelentkeztem, és végül győztünk. Ennyi történt. Azt tudni kell rólam, hogy egy-egy elbukott mérkőzés után sokszor aludni sem tudok, és csak a következő összecsapásra koncentrálok, hogy kijavítsuk a hibát.
• Kicsit beszéljünk a magánéletedről! Barátnő, feleség?
– Eddig még nem találtam rá az igazira.
• Mozi, színház, étterem?
– Szerencsére Győrben gyakran angolul mennek a filmek, de Nyitrán is voltam már moziban. Színházba nem járok, de nagyon étterembe sem. Magamnak főzök otthon, főleg csirkét eszem.
• Mi a véleményed a helybéli ételekről? A gulyást már kóstoltad?
– Ezzel nem leszek túl népszerű, de nem rajongok a helyi ételekért. A gulyás sem ízlik. Nekem ezek a fogások nagyon zsírosak.
• Kedvenc kajád?
– Nincs kimondottan kedvenc kajám, habár a lasagne-t nagyon szeretem. A hamburger is jöhet, de csak csirkehússal.
• Kedvenc színész?
– Will Ferrell, Denzel Washihgton és Liam Neeson.
• Kedvenc előadó?
– Future, Trey Songz és Milky Chance. Igazából minden zenét szívesen hallgatok.
• Kedvenc kosárlabda-csapat?
– L. A. Lakers.
• Kedvenc játékos?
– Az aktívak közül Kobe Bryant, de a valaha volt legjobb játékos természetesen Michael Jordan. Mindenki felnézett rá, így én is.
• Mennyi ideig szeretnél még kosarazni, illetve a karriered után mivel szeretnél foglalkozni?
– Úgy érzem, még jópár év van bennem, ezért ennek a kérdésnek nincs aktualitása. Ugyanakkor majdnem biztos vagyok abban, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Megtanítanám őket kosárlabdázni, de elsősorban embert szeretnék majd belőlük faragni.
A basket.sk weboldal megnevezte az eddigi szezon 5 legjobb játékosát, melybe T.J. Bannister is beletartozik. A szlovák internetes lap szerint mindenki tudta, hogy egy jó kosarasról van szó, de arra senki nem számított, hogy ilyen prímán megy majd neki: meccsenként átlagosan 18 pont, hét és fél assziszt, három lepattanó és 2,6 labdaszerzés díszeleg a neve mellett. Energikus fellépésével a komáromiak gyors játékának a motorja lett.
(Kovács “Gerzson” Dávid)