REAL-K

A gazdák többsége veszteséggel zárhatja az évet

aratás

Idén több szempontból is katasztrofális évvel számolhatnak a hazai termelők: az extrém szárazság és az aszályos időjárás miatt a korábbi évekhez képest a gabonaféléknél akár 25-30 százalékkal csökkenhet a várható terméshozam. A tavaszi fagyok és a hetekben lehulló jégeső pedig a szőlőültetvényeken és a gyümölcsösökben okozott jelentős károkat.

Tavaly, amely egyértelműen rekordévnek számított, búzából és árpából együttesen több mint 3 millió tonnát sikerült betakarítaniuk a gazdáknak. Ehhez képest az idei termésben a gabonaféléknél jelentős visszaesés tapasztalható: alig haladja meg a 2,4 millió tonnát. Ebből – a takarmányelőállítók szövetsége által még július végén közzétett adatok szerint – 1,7 millió tonna körüli mennyiség lehet a búza, és mintegy félmillió tonna az árpa. Ez azt jelenti, hogy a búza és az árpa átlagos terméshozama az idén hektáronként 4,5 tonna körül alakulhat, azaz csaknem ötödével lenne gyengébb, mint tavaly. Hasonló (vagy talán még rosszabb) a helyzet a kukoricánál: nem ritka az olyan parcella, ahol csupán térdig érő, teljesen elszáradt szárakat találunk. Nem véletlen tehát, hogy kukoricából a tavalyi 1,7 millió tonna helyett idén most csak 1 millió tonna termésre számítanak a szakértők.

SONY DSC

(fotó: Drozd Milán)

Érezhető a klímaváltozás

A terméskiesés egyértelműen a szélsőségesen száraz és aszályos tavaszi-nyári hónapokkal magyarázható. „Az idei tenyészidőben jóval kevesebb csapadék hullott – kb. feleannyi, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ebből is látszik, hogy a klímaváltozás egyértelműen érezteti hatását. A mezőgazdaság ugyan mindig is egy bizonytalan ágazat volt, most azonban sokkal jobban ki van téve a szélsőséges időjárási körülményeknek“ – emeli ki Csicsay Péter. A kertész- és növényvédelmi szakmérnök szerint ugyanakkor a terméshozamokat tekintve rendkívül nagy eltérések tapasztalhatóak az egyes régiókban. „Az összkép meglehetősen nagy szórást mutat. A folyók menti, ún. belvíznyomásos parcellákban (ahol a talajnak kedvező a víz-, illetve nedvességtartalma) elég jó volt a termés – parcellaszinten voltak olyan gazdák, akiknél megközelítette, vagy elérte a tavalyi terméshozamot is. Sajnos azonban a csallóközi és részben a mátyusföldi területek nagy problémája, hogy nem kiegyenlítettek a talajok: kavicsos, homokos és kötött talajok váltják egymást – ez pedig azt jelenti, hogy parcellán belül is nagy eltérést mutathat a terméshozam. Előzetes eredmények alapján azt lehet elmondani, hogy a hektáronkénti termésátlag 7 mázsától 8 tonnáig terjed – vagyis óriási különbségek tapasztalhatók“ – teszi hozzá a szakember.

Öntözni, de mivel?

Az utóbbi hetekben-hónapokban tapasztalt szárazság ellen a gazdák csak egyet tehetnek: ha öntöznek. A gond azonban az, hogy a korábban kiépített öntözőberendezéseknek ma már csak a töredéke működik. A problémát a földművelésügyi minisztérium is érzékelte, éppen ezért egy pályázatot készül kiírni az öntözőrendszerek megújításának támogatására – ám ez a gazdák idei gondjain már biztosan nem segít. „A rendszerváltás után ezt az ügyet nem igazán kezelte senki. Gyakori volt, hogy a berendezések részeit ellopták a színesfémtolvajok: kitördelték az elosztófejeket és tönkretették a szivattyúállomásokat, ahonnan biztosították a vízforrásokat. Sok helyen próbálkoztak azzal, hogy elektronikusan biztosították a pumpaházakat, mivel a berendezés horribilis öszegbe kerül, mégsem tudták megvédeni ezeket“ – meséli Csicsay Péter.

100_5047

A szakember úgy véli, a legegyszerűbb módon ma úgy lehetne megelőzni a szárazság okozta károkat, ha lehetővé válna a kiépített csatornarendszerekből a közvetlen öntözés. Ám ezt megvalósítani meglehetősen bonyolult folyamat: környezetvédőktől kezdődően sokféle akadályba ütközhet a gazda. Pedig megérné: Csicsay Péter szerint ugyanis a kalászos búza például öntözés nélkül hektáronként mindössze 7-8 mázsát hozott, míg öntözéssel a 4-5 tonnás termés is biztosítható volt az idén. Probléma ugyanakkor, hogy az öntözés (1 hektáron nagyjából 100 euró körüli) többletköltséggel jár, a gazdáknak pedig nincsenek tartalékaik: nem engedhetnek meg maguknak többletkiadásokat.

Surranópályán a napraforgó

Az idei évben ráadásul a csallóközi gabonatermesztők nagy többségénél borítékolható a veszteség, Csicsay szerint több mint 50 százalékuk is ráfizethet. A gabona ára ugyanis a gyenge év ellenére sem növekedik, hiszen a globális piacon megfelelő mennyiségű gabona áll rendelkezésre. Veszteséges évek láttán nem véletlen, hogy országos viszonylatban egyre többen szántják be a gabonaföldeket, és kezdenek valami más termesztésébe. Leginkább a napraforgóéba, amelynek vetésterülete az utóbbi években csaknem megduplázódott – elsősorban annak köszönhetően, hogy sokkal jobban ellenáll a szárazságnak és a csapadékhiányos időjárásnak. „A jelenség valóban tapasztalható, Csallóközben azonban még kevésbé. Nálunk még mindig a búza, árpa és különösen a kukorica számít a fő növénynek, bár igaz az is, hogy utóbbi termesztése – a bonyolult uniós előírások miatt – a korábbiakhoz képest már a mi régiónkban is csökkent“ – mondja Csicsay.

A paprika és a dinnye óriásit esett

Sokkal drasztikusabb visszaesés tapasztalható ugyanakkor általánosan a zöldség- és gyümölcstermesztésben (a paprika vagy a dinnye termesztése óriásit esett). Ennek oka, hogy ma az áruházláncokba a kistermelő nem tud beszállítani – legfeljebb csak közvetítőkön keresztül. Talán csak az járhat jól, aki burgonyát, sárgarépát, hagymát termeszt – ezek ugyanis jól gépesíthetők, és termesztésüknek alacsony az élőmunkaigénye.

SONY DSC

Ráadásul az, aki gyümölccsel foglalkozik, annak a tavaszi fagyokkal és a nyári jégveréssel (ahogyan az történt az elmúlt hetekben Komárom környékén is – erről bővebben a 6. oldalon olvashat) is fel kell vennie a harcot. „Ez utóbbiak a fás kultú­rákra (gyümölcsfák, szőlő) jelentenek hosszú távra leginkább veszélyt. A tavaszi fagynál például az ez évi gyümölcstermés jelentős része elment. Az almánál ugyan nem volt az idei fagy akkora, mint a tavalyi (akkor ugyanis ez szinte azonnali terméshullást hozott magával), de minőségben komoly problémák mutatkoznak: az idei alma java sajnos nem lesz első osztályú. A piacon mindenki szépet, biot (vegyszermenteset) és olcsót is akar, csakhogy ezeket egyszerre nem lehet biztosítani“ – mondja Csicsay, kiemelve azt is: a fásszárúaknál minden terméscsökkenés befolyásolja a következő évet is, vagyis az idei fagyok nemcsak most, hanem a jövő évi termőképességet is negatívan befolyásolják.

A gazdákat kárpótolni? Mi az?

Természeti csapások ide, óriási veszteségek oda, nagyon úgy néz ki, hogy a hazai termelők semmiféle kárpótlásra nem számíthatnak. Mivel Szlovákiában nem létezik központi kárenyhítési alap, minden évben csak a szaktárca és a pénzügyminisztérium jóindulatán múlik, folyósítanak-e kárpótlást a gazdáknak. „Magyarországon van egy állami garanciaalap, amelybe a gazdák befizetnek egy bizonyos összeget, a kárpótlás esetén pedig ehhez az összeghez járul még hozzá az állam. Hogy jól működik-e ez a rendszer, nehéz megállapítani, de ott minden­esetre működik, és azok, akik a legnagyobb bajban vannak, legalább kapnak valamit. Sajnos Szlovákiában a szakmai hozzáértés színvonala egyre inkább csökkent: a minisztériumban politikai pozícióknak tartják a szakmaiakat és ez nagyon visszaüt. Olyan emberek kerülnek szakmai pozícióba, akiknek fogalmuk sincs a gyakorlatról“ – vélekedik Csicsay Péter, aki szerint az, hogy évek óta nem dolgozott ki a szakma és a minisztérium egy hosszú távon is működő koncepciót, csak az egyik „átka“ a mezőgazdaságnak. A másik, hogy a gazdát mindenki másnál jobban nyúzza a bürokrácia és az államapparátus.

Langschadl Mátyás

(Cikkünk a Delta augusztus 11-i számában jelent meg.)

Top