A viédk éltető ereje a mezőgazdaság. A korábban szebb napokat látott ágazat ma számos problémával küzd, a kistermelők közül sokan a túlélésért küzdenek, miközben az országot elözönli a külföldről behozott áru. Kevés a munkáskéz, a fiatalok többsége egyáltalán nem érdeklődik iránta, a terményeknek ráadásul az időjárás sem kedvez. Van még egyáltalán jövője a dél-szlovákiai járások számára fontos ágazatnak?

Szlovákia mezőgazdasága önellátó lehetne, ehelyett a helyi kis-, és őstermelők ádáz szélmalomharcot vívnak a külföldi, olcsóbb, de több száz kilométerről érkező terményeket kínáló szupermarketekkel. Zöldek, ízetlenek, de mégis ezt vásárolják a legtöbben, mivel sok esetben tartósabbak, olcsóbbak és elérhetőbbek, mint a háztáji zöldség és gyümölcs. A hazai termények jelentős hányadának sorsa éppen ezért az export vagy az ipari feldolgozás lesz. Nem meglepő tehát, hogy egyre kevesebben foglalkoznak Szlovákiában gyümölcs- vagy zöldségtermesztéssel, a gazdáknak inkább a szántóföldi növények termesztése éri meg – a modern munkagépeknek hála kevesebb munkaerőt igényelnek, kevésbé problémásak. A termelőknél már nem jellemző a több generációra visszamenő földművelés, bérbe adják vagy eladják földjeiket, amiket a külföldiek szívesen felvásárolnak. Az agrárium valósága lehangoló, ám még maradtak páran, akik hisznek abban, hogy ez a helyzet változhat. Szakembereket kérdeztünk arról, ma milyen növényekkel érdemes foglalkozni, hol tart az ágazat, kit éltet a földünk és valóban temetnünk kell-e az agráriumot?

Így változott az agrárszektor

A rendszerváltásig a mezőgazdaság a nemzetgazdaság egyik legjelentősebb szereplője volt, később azonban jelentős hátrányba került. A nyugati piacok sokkal versenyképesebbek voltak, a tőkeszegény, ősrégi gépparkkal rendelkező szlovákiai mezőgazdaság komoly hátránnyal indult. A termelőszövetkezetek széthullottak, felaprózódtak, sok esetben magánkézbe kerültek, csökkent a mezőgazdasági vállalatok száma is. Megváltoztak természetesen a termelési feltételek is, egyre szigorúbb kritériumokat vezettek be, a termelés pedig erősen az állami támogatásoktól lett függő. A termőterület csökkent, a termőföldek ára ugyanakkor növekedett, de még így is az olcsóbb árakkal bíró országok között vagyunk Európában – nem csoda, hogy az ország a külföldi befektetők kedvelt célpontja. A termelési kedv is erősen visszaesett, köszönhetően a növekvő termelési költségeknek, a gombamód szaporodó uniós szabályoknak.

Mára a gazdák jelentős hányada, mint említettük inkább szántóföldi növényekkel foglalkozik – gabonafélékkel, olajos növényekkel, a részarányok persze régiónként évente változnak. A speciális növénytermesztés, a korai zöldségek termelése jócskán leszűkült, nem csak nagyüzemi szinten. A magas energiaárak, a vetőmagok, a műtrágyák és növényvédő szerek folyamatos drágulása annyira feltornázta az önköltséget, hogy a háztáji kertekben mind a szabadföldi, mind pedig a fólia alatti termelés ráfizetőssé vált. Korábban 10 ezer hektáron folyt a zöldségtermelés az országban, mára ez a felére zsugorodott. A gyümölcsösök is megfogyatkoztak – ezekből 7000 ha van, ennek viszont csak a fele termő. A támogatásra jogosult szántóföldek kiterjedése az országon belül jelenleg 1 millió 900 ezer hektár, de persze akadnak olyanok, amelyek kihasználatlanul állnak. „A legfőbb problémák közé tartozik, hogy a szupermarketek kiszorították a piacról a kis-, és középvállalkozókat, mivel disztribúciós központokon keresztül történik a beszállítás. Az üzletláncok polcain egy friss felmérés szerint csupán 39 százalékban található szlovák termék, ez történelmileg a legalacsonyabb érték” – ismerteti a helyzetet Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara elnöke. Szomorú példákat említ a primőr árut – a karalábét, retket – termelő gazdáktól, akiknek ha sikerült is eladniuk terményeiket az üzletláncoknak, azok egyes esetben külföldi termékekként azonosítva kerültek ki a polcokra. „Nem tudnak közvetlenül bejutni az üzletláncokba, csakis dílerek közvetítésével, ami csökkenti az árat is” – magyarázta. A kistermelők számára így a munkaigényes termelői piacok és a közvetlen értékesítés szinte az egyedüli megélhetési lehetőség – primőr, idényjellegú vagy feldolgozott formában adják el a termést, például gyümölcsmust, lekvár, dzsem, savanyúság, desztillát vagy szárított áruként.

Csökkenő termelés

Mindezt alátámasztotta Sámson Ferenc izsai mezőgazdász is, aki jelenleg 120 hektáron termel krumplit, sárgarépát, hagymát és céklát. Meséli, mikor a nagyobb áruházláncok megjelentek az országban, a raktárakkal voltak kapcsolatban, de azok egymás után becsuktak, az áruházakba pedig nem jutottak be, így külföldre szorultak. Romániába, Magyarországra, Csehországba szállítottak, de aztán megváltoztak a körülmények. Ma már teljes mértékben az országon belül értékesítenek, a krumpli nagy része tőlük szerencsés módon beszállítókon keresztül áruházakba jut, a cékla zömét feldolgozó üzemeknek adják el, a sárgarépából fagyasztott áru is készül, valamennyit pedig közvetlenül a vevőknek adnak el.

A zöldségtermelés jövőjét ő sem találja túl rózsásnak. „A 90-es években, mikor elkezdtünk krumplit termelni, Szlovákiában a statisztikák szerint 120 ezer ha krumpli volt ültetve. 2015-ben ugyanez 7000 ha, tehát ebből is lehet érzékelni, merre irányul az ágazat. Évről évre egyre inkább csökken a termelés” – mondja. Hozzáteszi, ugyanúgy érvényes ez a többi zöldségre is, a kistermelőknél nemcsak az értékesítés okoz gondot, hanem az is, hogy meg tudjanak felelni a piaci feltételeknek – például a szabályok szerint csomagoljanak, mossák a krumplit. A kis árumennyiségre is nagy beruházás kell. Mint mondja, nemcsak az áruházláncok a hibásak, a vásárlóknak is nagy a felelősségük, hiszen a kereskedők csak olyan áruval töltik fel a polcokat, amit elvisznek és elfogy. Egy jól működő zöldségtermesztő vállalkozáshoz ma szerinte elsősorban egy összpontosított földterület és raktár szükséges. „Ma már minden négyzetméterért ölik egymást a gazdák. A fiatal gazdáknak sem könnyebb, támogatást ugyan kapnak, de földet nem tudnak belőle bérelni, a földterületek nagy része ma már bérlet alatt van” – fűzi a problémák sorához.

Támogatás az ifjú gazdáknak

A fiatal gazdákat érintő támogatásokról, a szlovákiai támogatási rendszerről Pém Bálintot, a Szlovákiai Fiatal Gazdák Szövetségének (ASYF) elnökét kérdeztük. Szlovákiában a terület alapú támogatás formája működik: egy hektárra 130 euró a támogatás mértéke, ehhez adódik hozzá 60-70 euró a zöldítés alapelvének betartására. 40 éves korig a fiatal vállalkozók az első 28 hektár gazdálkodási területre kaphatnak plusz 60 eurót – ezt a támogatást csak a megfelelő mezőgazdasági képzettséggel vagy szakmai gyakorlattal rendelkezők legfeljebb 5 évig igényelhetik a vállalkozásuk indítása után. Az igényléseket május 15-ig lehetett leadni. Az első agrárvállalkozás indítására szintén 40 éves korig pályázhattak a mezőgazdászok, itt 50 ezer eurót kaphatnak az Agrárkifizető Ügynökségtől. A felhívás márciusban zárult, több mint 2000 kérvény érkezett, ami több mint négyszerese a rendelkezésre álló költségvetésnek. Továbbá a sikeresen pályázó ifjú gazdák részére a Szlovák Kezes és Hitelbank (SZRB) Moja poda nevű földvásárlási kölcsönt készít elő, amely augusztustól lesz elérhető. A földhöz jutást a tervek szerint a Szlovák Földalap (SPF) is segítené, a gazdák a minisztérium elképzelése szerint állami földterületet igényelhetnek majd speciális növények termesztésére vagy takarmány előállítására.

A támogatás – ahogy Sámson Ferenc is látja – azonban csak egyes fiatal gazdáknak kedvez, főleg azoknak, akik már rendelkeznek földterülettel. „Nagyon sok kérdést kapok a földügyeket, a bérleti szerződéseket illetően. Központi probléma a bürokrácia, a gazdákra nehezedő jogszabályok, törvények és előírások, melyek igényes adminisztratív munkát igényelnek. A jövőben mindenképp szorgalmazni kell a támogatási rendszer egyszerűsítését, átláthatóságát, illetve mindenki által szabadon hozzáférhetővé válását” – teszi hozzá az ifjú gazdák elnöke.

Vegyük a hazait!

De milyen lehet a jövő a körülményeket ismerve? Valóban elsorvad a zöldségtermesztés? Mit tehetnek a gazdák és a vásárlók? Patasi Ilona szerint a fogyasztók hozzáállásán is változtatni kellene. „Többet kell tenni azért, hogy az emberek figyeljék, mit vesznek, mit tartalmaznak egyes élelmiszerek és honnan származnak” – mondja. Hozzáteszi, a Szlovákiai Agrárkamara már több éve szervez farmer napot a dunaszerdahelyi épülete előtt, ahol számos háztáji termék megvásárolható. Patasi szerint a kisebb településeken is működőképes lehet egy hasonló rendszer, az önkormányzatok helyi piacot üzemeltethetnének kedvező feltételekkel, ahová mindenki kiviheti terményét. Egyre erősödik ugyanis a kereslet a háztáji, helyi, ízes és friss termékek iránt. A fiatalabb generáció már jobban odafigyel az étkezésre, a bio és piacról vásárolt termékek pedig menővé váltak. A kisebb termelők is ezt lovagolhatják meg. „A kisgazdák közösen vásárolva és értékesítve hasonló előnyökre tehetnek szert, mint nagyobb gazdálkodó társaik. Ez a modell Nyugaton és Lengyelországban is működőképes. A nagyobb mennyiségben vásárolt vetőmagra nagyobb kedvezményt kaphatnak, az értékesítési oldalon pedig a közös marketing új piaci lehetőségeket, magasabb árakat biztosíthat” – ismerteti Pém Bálint.

A szakértők tehát, bár korántsem szívderítő a helyzet, egyelőre nem temetik a hazai agráriumot. A régen olyannyira népszerű fóliázás valószínűleg már nem fog teljes mértékben visszatérni, de akadnak más termelési megoldások. „A technológiai vívmányok, a precíziós mezőgazdasági eszközök, a robotizácó, a környezetkímélő megoldások magas szintű szakértelmet igényelnek. Ezért egyre inkább az innovatív és új megoldásokra nyitott, bátor gazdáké a jövő” – véli Pém.

Sztankó Annamária